Mi lenne a jobb megoldás? Beadnátok Otthonba, ha az otthoni ápolás nem megoldott?

Szóval édesapámról lenne szó. Aki - hol is kezdjem - fiatalkora óta az alkohol rabja. Nem issza magát részegre vagy ilyesmi, de megvan a napi adagja, amihez bizony ragaszkodik is. Édesanyánk halála óta (4 év) pedig odáig fajult a dolog, hogy sokszor már inkább csak iszik, minthogy enne is mellé valamit. A gyógyszert is pálinkával veszi be konkrétan, ha merek érte szólni, leüvölti a fejem (agyilag teljesen tiszta egyébként). Külön háztartásban élek, nem vele. Mégis ha elmegyek, kérdezem mit enne, maradok amíg megeszi, vagy csak igyon egy pohár vizet, hozom. Neki ugyan nem kell, inkább a pálinkát töltsem már ki ha itt vagyok, vagy menjek el sörért mert elfogyott. Az öcsém vele lakik, eddig ő segített neki, amiben tudott, de napközben ő is dolgozik. Viszont mostanra ez a "nem eszek, csak iszok" dolog odáig fajult, hogy a szervezete annyira legyengült, hogy már segítséggel se tudott a wc-re kimenni! Soha nem volt köztünk igazi szülő-gyermek kapcsolat, mégis az utóbbi években segítek/segítünk a testvéreimmel, ahol tudunk. Naponta hívom telefonon (ő soha nem hív fel, soha nem kérdezi velem mi van, én hogy vagyok, stb.), és megyek hozzá ha tudok (de ez munka, kisgyerek, saját háztartás mellett heti 1-2 alkalom). De a másik testvérünk is rendszeresen látogatja, segít, ügyeket intéz, stb. Nyilván miután már 2. napja nem bírtuk felsegíteni az ágyból, rájöttünk hogy ez így nem fog menni. Bevittük kórházba, hátha egy kis infúziós kúrától új erőre kap. Az Idősek Otthonát korábban is említettük neki, de teljesen elzárkózott. Közben pedig arra fogja hogy nem eszik, mert ő egyedül van otthon, nincs kedve enni. Nem egyszer előfordul, hogy az öcsémnek szól, hogy ne menjen be dolgozni, hanem inkább maradjon otthon vele, mert nincs kedve egyedül lenni. Persze akkor se eszik, hozzátenném. És nem érti meg, hogy ez nem így működik. Szóltam neki, hogy ez miatt az öcsénket ki fogják rúgni, ha ezt minden héten eljátssza. Válasza: azt leszarom. Viszont a nagynéném szerint kötelességünk lenne nekünk ápolni otthon, beleértve a pelenkázást is. Mert nekünk kell szégyenkezni az miatt hogy itt vagyunk lányai és mégis ilyen állapotba került, egyáltalán miért nem kezdtük már el otthon pelenkázni? És miért nincs nála kitakarítva se. Ha az ott élő öcsénk nem takarít magukra, akkor bizony azt is nekünk kell megcsinálni! Ez azért így nem érzem jogosnak... Főleg ha valaki az alkohol miatt kerül abba az állapotba, amibe kerül...