Szülők, zavar, ha csak ti nem tudtok lakásönerőt/anyagi támogatást adni a gyerekeiteknek a környezetetekben?

Nem.

Szerintem beteges, hogy még ilyeneken is a "mit gondol a másik rólam" szemlélet van valakiben. A saját gyerekeim meg remélhetőleg sokkal többet tudnak rólam annál, semhogy ez az egy tény érdemben elrontaná rólam a véleményüket. Ráadásul előtte nyilván már látták, mink van, mire számíthatnak. Szóval meglepetésként nem fogja érni őket. És azt is látják, hogy amennyire tudjuk, segítjük őket. A pénzbeli segítség mértéke nem jellemkérdés, az inkább, hogy mi a szándéka a szülőnek. Ha a szándék a segítés, akkor a kevésért is tud hálás lenni az, aki normális nevelést kapott. Aki igaz szeretetet sosem kapott gyerekként, csak ehelyett pénzelték a szülei, az talán valóban ebből ítélkezik. De ez legyen annak a gondja, aki így elcseszte a gyereke jellemét.

"ha nem spóroltatok a gyerekeiteknek"

A szülők sokszor még a saját lakáshitelüket nyögik. Igen kevesen tudnak húszegynéhány év alatt két lakásra valót félretenni amellett, hogy gondolnak a nyugdíjas éveikre is.

Elsosorban most gyerekkent irok, ha nem gond, mert a kisfiam most meg csak 1 eves es nem latok annyira a jovobe, hogy nalunk hogy lesz.

Nade... az en szuleim lehet; hogy nem tudtak nekem lakast venni es meg csak onerore se vagtak hozzam 5-15 milliot, de mindig mindenben tamogattak.

Otthon lakhattam, ameddig csak akartam, tanulhattam, ameddig csak akartam, nem volt kotelezo dolgoznom soha, amig tanultam, eltartottak.

Es en ezert orokke halas leszek nekik! Soha egy percig se gondoltam, hogy azert ne lennenek jo szulok, mert nem vettek nekem autot meg lakast.

Igen, alberletben laktam aztan sokaig, miutan elkoltoztem es csak a ferjemmel kozosen sikerult osszekaparni egy kis onerot a hitelhez; igy lett sajat lakasunk...

De leszarom. Nem banom, hogy igy alakult. Persze tok jo, ha valakit el tudnak inditani az eletben lakassal, autoval stb,de azt gondolom, hogy ez nem alap, amit muszaj biztositani a gyereknek.

Sot, ilyen arak mellett ezt a luxust igencsak kevesek engedhetik meg maguknak. Nem ez az atlag kerdezo, csak mondom.

Ne haragudj, miért fontos ez?

Szüleimnek már az is nehézség volt, hogy a gimit kijárjam és mindent utána már önerőből intéztem. Nem hogy ház... Ez manapság lett elvárás: szülők nagyzolnak, a gyerekek pedig elvárnak. Én örülök, ha vannak normális családok, ahol ez megadatik és a gyerek pedig megbecsüli! Vannak a környezetemben olyanok, akik meggüriztek a vagyonukért (szülők) és a gyerek segge alá toltak ingatlant, kocsit... Azóta se képes az illető megbecsülni és helyén kezelni a pénz értékét. (Könnyen jött, könnyen ment.) Pont ebből alakul ki ez a mai társadalom, hogy akinek csak megszületni volt nehéz, azok lenézik azokat, akik meggüriznek érte. Saját bőrömön tapasztalom. (Családba, mi vagyunk a szerencsétlen hitelesek, de az, hogy sogórnőm kb semmit nem ért el, mert mindenhonnan csak örökölt.. és most látom, hogy kifolyik a pénz a kezéből, mert eddig azt is csak kapta a szülőktől. Csúszik egyre lejjebb és lejjebb...) Nem lennék erre büszke és ez nem viszi jó irányba a gyerek értékrendjét sem. Én nem fogom a gyerek segge alá tolni (még akkor se, ha lesz mit). Fogom őt segíteni, de tanuljon meg küzdeni és megbecsülni.

Hogy kérdésedre válaszoljak. Úgy gondolod, hogy kevesebbet érsz, mert nem tudsz adni? Vagy másoktól irigyled? Az hogy a gyerek mit gondol... Függsz a gyerek véleményétől? Félsz attól, ha nem adsz, elhagy a gyerek? Vagy addig szeret még nem íratsz rá mindent?

Volt itt egy nagyon jó válasz erről a témáról. A válaszoló azt írta hogy ő inkább a gyerek fejlődésére mint művelődés, utazás, különórákra, vagy tobábbtanulás támogatására költ. Mert mikor a gyerek elindult az életben ezek lesznek a legfontosabbak ahhoz hogy boldoguljon. Szerintem se az a legfontosabb (fontos de nem a legfontosabb) hogy mennyit kap mikor kirepül, hiszen azt simán elveri ha nem tud bánni a pénzzel, vagy szar állása lesz amiből nem tud számlát fizetni.

És nem hiszem hogy azzal kellene foglalkozni hogy mit csinál a többi szülő aki teljesen más anyagi helyzetben van. Nekem is úgy lett házam higy örököltem, de tudom hogy nem mindenki ilyen szerencsés.

Csak mellékesen már rég nem torolnek választ ha nem a kérdésről szól. Hidd el sokszor próbáltam. A gyakori már nem csak a kérdésekről szól.

7-es vagyok.

Elég lekezelő és lenéző a stílusod kérdező (frusztrált lehetsz a témában). Pedig jó válaszok vannak.

" többség igen, tud adni segítséget a gyereknek az életkezdéshez, ez zavar titeket? " - Nem, ami jutott az jutott. Nem turkálok más pénztárcájában. Én ennyit tudtam létrehozni, ennyi tellett tőlem és az apjától.

"Aggaszt, mit gondol a ti gyereketek emiatt rólatok?" Nem, mert ha ő jobban tudja csinálni, hát tegye.