Hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni? 30.F

Előre bocsátom sokan meg fognak vetni ezért a dologért de nem tudok mit csinálni ez az érzésem van belül.

Van egy feleségem és vele együtt egy 5 éves lányunk.

Ugyanakkor a lányommal való foglalkozást nem tudom másképp megfogalmazni magamnak mint egy munkakört, mivel lány olyan szinten nem egyező az érdeklődési körünk, hogy nem tudok erre úgy tekinteni a lányommal való elvégzendő feladataimra legyen az játék, oviba hozás vivés, elvinni őt táncra mintha a főnököm kiadta volna az aznapi teendőimet a munkába, hogy Laci csináld meg ezt ezt és ezt és alig várom, hogy vége legyen a melónak.

Én videójátékoztam, fociztam, motoroztam, autóztam a boxot is nyomtam de azt csak így hobbi szinten pár kesztyűzés meg zsákolás tehát az ilyen dolgok vannak az érdeklődési körömben és igen így nem a legegyszerűbb dolog pónizni, "teázni" meg jégvarázst nézni vele amikor ez az én érdeklődési körömön baromira kívül állt.

Na de és itt jön a de: Van egy gyerekkori barátom akivel tűzön vízen át húztuk egymást mindig ott voltunk egymás mellet, oviban és iskolában is egy osztályban voltunk és még gimiben és azután is rengeteg emlék kötött össze minket na neki fia született és amikor megyek át hozzájuk ami azért jó néhányszor megesett már vele meg olyan lenni, hogy az felér egy második gyerekkorral, nagyon hasonló érdeklődési körrel imádja a focit, fejből mondja a nagy csapatok kereteit nyomja fifát (vagy ma már ea FC) fa karddal kalózosat játszik és már meg is kérdeztem a barátomat, hogy te figyelj már ide ez neked nem olyan vele mintha újraélnéd a gyerekkorodat? És azt mondta, hogy de egy az egyben olyan.

És nyilván vannak nehéz pillanatok de, hogy ő pont emiatt mivel hasonló az érdeklődési körük ezért ő nem feladatként tekint rá.

Hát mondom jó neked.

És nem kéne ezt éreznem de szívesebben vagyok emiatt náluk mint otthon, a barátom fiával élvezetből tudok játszani nem azt várom, hogy mikor lesz vége annak kislányos filmnek, mikor unja már meg a pónizást.

Szeretem a lányom meg nyilván tűzbe tenném érte a kezem ha életveszély lenne de maga a hétköznapokra én nem tudok úgy tekinteni, hogy ez mekkora boldogság és igen van bennem egy bizonyos fokú irigység is a barátom felé, hogy neki sikerült úgy a családalapítás, hogy ő benne újraéli a gyerekkorát.