Fontos! Hogyan értessem meg anyukámmal, hogy elfogadja, hogy én csak és kizázòlag ápolònő akarok lenni és az egészségügyi asszisztensire nem akarok menni? 19/L

Figyelj csajszi.

19 vagyok, mindjárt 20.

Én értem miről beszélsz, nekem is van betegségem, és fújta anyám a kürtöt, hogy ilyen meg olyan szakmát válasszak, mert mivan ha így leszek rosszul, meg úgy leszek rosszul.

Elpocsékoltam 2 évet. Nem szerettem. Hát már ettől voltam rosszul...

Most olyan választok, amit szeretek csinálni, és edző leszek, sporttal fogok foglalkozni.

Ezzel kicsit rá is kényszerítve magam, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elhagyjam magam.

Mondjuk az én betegségem pszichoszomatikus, tehát bejátszik a lelki állapot is néha, ezért írom.

Anyukádnak mond meg, hogy megérted, hogy félt téged, és azt szeretné, ha be lennél biztosítva, de nem lehet úgy élni, hogy a rettegés miatt lemondasz egy szakmáról, mert mivan ha így, mivan ha úgy. Nem te élsz a betegséggel, hanem ő veled.

Legjobban meg úgy tudod meggyőzni őket, hogy szépen beiratkozol. Kénytelenek lesznek elfogadni.

a tartós betegséggel küzdők általában szívesen választanak EÜ. szakmát, mert ott jobban elfogadják ezt.

mondjuk azért elég durva lenne, ha vennéd a vért a betegtől és rád jönne egy roham...

kérdezz utána részletesen, nehogy a végén derüljön ki, h elpazaroltad az éveidet. ismerek srácot aki epilepsziás, gyógyszert szed, mégis van néha rohama. mondjuk az életmódját nem ismerem, de volt, h munka közben rosszul lett...

A gondozó orvosod ( neurológus) meg tudja mondani, hogy a jelenlegi állapotodban dolgozhatnál-e ápolónőként. Az epilepsziák sokfélék, ezért így a neten keresztül senki se tudná Neked megmondani.

Remélem teljesül a vágyad, aki szereti az egészségügyet, annak itt a helye nálunk! :) Légy kitartó és bátor! Minden jót!