Hogyan viseljem el az anyósom viselkedését?

A barátommal csak hétvégenként találkozunk, és a két napból (hála az anyósomnak) jó ha egy fél napot együtt tudunk tölteni. Reggeltől estig sorolja a feladatokat a barátomnak, hogy ezt meg azt csinálja meg otthon. Én néha már feltudnék robbanni, ugyanis azért megyek, hogy együtt legyünk nem azért, hogy fenn üljek a szobájában amíg mindent megcsinál, amit kitalált neki az anyósom. Nincs 5 perc nyugtunk tőle. A másik amin kivagyok akadva, hogy a barátomnak van egy öccse, és ha van valami vitás kérdés, az anyósom mindig az öccsét védi és néha úgy beszél a barátommal, hogy legszívesebben beolvasnék neki. Az öccse a szent meg a jó, a barátom meg mindig a rossz és nem viselem jól, amikor bántják Őt. Mostanában már eljutottam odáig, hogy nem szeretnék menni hozzájuk, de nem akarom, hogy a barátom azt gondolja, hogy ezzel őt akarom büntetni, mert szó sincs erről. Szerintetek lesz olyan pillanat amikor megunja végre ezeket a dolgokat a barátom (mert én már nagyon unom, hogy ez megy minden hétvégén)? Ja és az anyósom háztartásbeli, apósom tartja el (életében kb. 5 évet ha dolgozott összesen) szóval lenne ideje megcsinálni a dolgokat, amikkel ugráltatja a barátomat szerintem. Miért van az, hogy az egyik gyerek a kedvenc a szent és sérthetetlen, a másik meg csak arra jó, hogy mindig mindent megcsináljon?