Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy gyereked a tudtod nélkül venne nagyobb értékű tárgyat (laptop, telefon pl. ) saját pénzéből, de egy szót se szólna róla ( se arról, hogy akar venni, se arról, hogy megvette)?

és miért ne vehetne a saját pénzéből amit akar. Miért te bemutatod neki a legújabb cipődet?

Örülök neki hogy ennyit sikerült félretennie és nem az én fülemet rágja hogy vegyem meg neki. Ő ezért megdolgozott vagy összespórolta.

Hogy nem mondja el? az a ti hibátok.

Nem derülhet ilyen ki, mert a gyerek mindig odaadja ill.. beadja a közösbe a kispénzecskéjét-magától, önként.

De ha lenne saját pénze sem tenné meg, mert mg van az az ősbizalma, hogy rendszerint hozzám fordul és engem kér meg arra ha bármit is kell venni, hogy kisérjem el, segitsek neki. A gyerek 15 múlt.

Büszke lennék rá, hogy ilyen életrevaló gyerekem van.

Másrészt elgondolkodnék rajta, hogy mit szúrtam el a szülő-gyerek kapcsolatunkban, hogy még ezt sem mondja el nekem.

"azért az se normálus, ahol a 15 éves a szülőnek adja a pénzèt."

Hagyjad, náluk a vadkapitalizmus dívik... :D

Saját pénzből normális cuccot vett - ez teljesen rendben van. Hány éves amúgy?

Azért jó lett volna, ha megbeszéljük előtte, hogy hátha kell segítség, hogy melyik a jobb, hol olcsóbb, stb... Azon elgondolkoznék, hogy talán bennem van a hiba, hogy nem fordult hozzám bizalommal. Amúgy én is utólag mondtam meg mindent otthon, mert anyukám mindent úgy kritizált és semmi véleményem nem lehetett mellette. Pl. kellett nekem cipő, még otthon laktam 20 évesen, de már dolgoztam, a saját fizetésemből vettem. Eljött velem, mert én úgysem tudok cipőt venni. (szerinte) Levettem egyet a polcról, mutattam neki, csak rávágta: ez ronda! és ment is tovább. Másnap visszamentem, megvettem. Utána látta, azt mondta, hogy miért nem szóltam, hogy az tetszik... Szóltam... Jaaa, nem tudtam hogy komoly..