Normális, hogy néha azt kivánom, hogy haljon meg az apám?

Normális!

Nem megölni akarod,csak szeretnéd,ha eltűnne az életedből,mert megkeseríti...nekem egy alkoholista,agresszív apám volt(tv kábellel vert hurkásra,mert 7 évesen rosszalkodtam,olyat bevert,hogy eleredt az orrom vére,csak mert nem fogadtam szót),nem tagadom,én is sokszor kívántam a halálát....teljesen tönkretette az életemet,voltak öngyilkossági kísérleteim,pszichológushoz járok,és kb köszönünk egymásnak max,ilyen a kapcsolatom vele 15 év után...nem tudtam neki megbocsájtani azóta se szar "férfi",és szar apa...

Teljesen normális.

Az én apám is ilyen, azzal a kivétellel, hogy nem iszik, de minden másban kiköpött apukád. Néha én is eljátszok a gondolattal, hogy álmában megfojtom egy párnával. Persze, soha nem lenék képes ilyesmire, de már lassan túl megy minden határon, ahogy bánik velünk. Elég egy rossz szó, egy rossz mozdulat, és apukám annyira kikel magából, hogy még a harmadik szomszéd is tisztán megérti, hogy mit üvöltözik. Én rendszeresen egy naplopó senkiházi vagyok, egy katasztrófa, aki visszataszítóan néz ki és folyamatosan csalódást okoz. Anyukámat, ha olyanja van, simán felpofozza. Fiatalabb kormoban engem is ott ütött, ahol ért, ez mostanra úgy-ahogy, de abbamaradt. Elég volt egy rosszabb jegy, vagy egy zokszó a szomszédoktól, ismerősökől, apukám kérdezés nélkül nekem esett.

Nem is ez a mondanivalóm lényege, hanem az, hogy az ilyen ember maga alatt vágja a fát. Az idő úgyis neked dolgozik, pár év, és elhúzhatsz otthonról. Apukád meg öregkorára szépen egyedül marad, senkije nem marad, ha továbbra is így viselkedik, mindenki el fog fordulni tőle, ennél nagyobb büntetést aligha mérhet valakire az élet, vagy jobban mondva saját maga.

Van rokonod, akihez mennél szívesen, és aki fogadna is? Vagy már 16? De mégha nem is lennél még 16, esetleg akkor is összejöhet a dolog, végülis bántalmazásokról is írtál. Meg az is lehet, hogy elég lenne csak elindítani a dolgot, lehet ettől anyukád észbekapna, elválna, és vissza is kerülhetnél. A gyámhatóságtól ne félj: ha elég nagy vagy, az akaratod, véleményed már annyira számít, hogy a Te akaratod ellenére nemigen tesznek úgysem semmit, nem erőltetnek Rád semmit, amit Te nem akarnál. A megbízható rokonok, esetleg egyéb megbízható felnőttek körét érdemes átgondolni.

A kérdésre felelve: maga az utálat, meg a halált kívánás, az szerintem is normális, legalábbis a magam életéből kiindulva. Az a nem normális, hogy ilyen rossz viszonyok közt kell élned.