Eldurvultam, szerintetek ez rossz irány?
Én igazából véleményekre vagyok kíváncsi, de fejmosásra nem, mert 19 éves vagyok és úgysem komázom a prédikálást ebben a korban ( nyilván ).
Nos, én orvoscsaládba születtem, mindig jól nevelt voltam, finom modorú, szépen beszéltem, diplomatikus voltam mindenkivel, elnéző, tapintatos, stb.
Iskolába is úgymond elit gimibe és licibe jártam. Szóval mondhatni jó és aranyos kislány voltam egész életembe , olyan 17 éves koromig.
Aztán ekkor valahogy meguntam ezt a típusú életet és rájöttem, hogy igazából amikor kikerülök a világba, akkor úgysem ilyen világ vár rám. Szóval egy olyan elkényeztetett, naiv kis lány, amilyennek én nevelve voltam, sz*rt sem fog tudni az életről és kint durva világ van, valamennyire az embernek is meg kell keményednie ahhoz, hogy érvényesülni tudjon a sok patkány között, amelyből a világ 80%-a áll.
Ezért 17 évesen elkezdtem másfajta társaságot keresni, amely által megváltozott a személyiségem és az egész felfogásom is egyben, már nem vagyok olyan kis naiv, nem vagyok már érzékeny, nem vagyok már jóhiszemű meg átverhető, stb.
Persze kaptam számos rossz tapasztalatot is az élettől, de mindegyikből tanultam és igazából én pont ezt akartam. Kiakartam lépni és megtapasztalni azt a mocskot, amellyel úgyis dolgom lesz egész hátralevő életemben.
Én nem mondanám azt, hogy ettől rosszabb ember lettem. Igaz, hogy sok rossz dolgot tanultam meg , de amolyan hasznos rossz dolgokat. Tudom, hogy ilyesmit nem illik mondani, de a világban szükség van ilyen eszközökre.
Most az egyetemen vagyok, ilyen téren a szüleimnek nincs miért panaszkodniuk rám. És nem is teszik, igazából büszkék rám. De megjegyezték, hogy jelentősen durva lettem. Érett is, de zord is. Abból a régi , aranyos kislányból , aki voltam, nem maradt semmi. Viszont szerintem ez őket nem kellene zavarja. És engem sem. Ami a fejemben volt , az most is a fejemben van. Csak épp más úton közelítem meg az életet és az elérendő céljaimat.
Nos, ti mit gondoltok ? 19/N
válasza: válasza: válasza:Hát szépen kezdted a bemutatkozásod.
Nem tudom mit takar nálad a zord, meg a durva. Én is orvoscsaládba születtem ,de sose voltam, mint amilyenek te leírtad a régi énedet. Szerencsére a család se a tipikus orvoscsalád. Gondolom eddig mindig egyetértettél a szüleiddel, az ő értékrendjük szerint éltél stb..Most pedig,hogy megmondod a saját véleményed és vannak saját elképzeléseid, nem a szüleid irányítanak. Szerintem ezt nem nézik jó szemmel .Megszokták a jókislányt.
Arra figyelj azért, hogy egy dolog tisztában lenni azzal, hogy sok sz.ar van a világban, de nem feltétlenül kell nekünk még rosszabbá tenni. Nem kell naivnak lenni, de azért nem kell eltaszítanod magadtól senkit. HA nem így van, akkor ne vedd magadra, csak nekem kicsit ez jött le az írásodból. Az egyetemhez kitartást:)
21/L
válasza:Az emberek többsége úgy gondolkozik, ahogy te.
Én nem tudok ezzel egyetérteni. Szerintem a világ nem rossz, és messze nem olyan durva, mint ahogy beállítják. A párom hasonló, mint te, mindenkiben a rosszat látja. Ha az utcán egy lassan sétáló, homályos tekintetű ember lát este, az tuti be van szívva. Pedig szerintem lehet, hogy csak fáradt.
A világ olyan, amilyennek megéljük. Én szándékosan őrzöm azt, ami a naiv gyerekből maradt bennem. És a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez a jobb verzió. Egy boldogabb életet eredményez ugyanis. A legtöbb dologról soha nem derül ki, hogy valójában milyen, olyan, ahogy megéled. Az pedig rajtad áll, hogy hogy éled meg.
Én mindenkiben keresem és meglátom a jót. A "kemény világ" elmélet szerint nem szabadna soha semmire vinnem. Ehhez képest a tapasztalat az, hogy az emberek hamar rájönnek, hogy ilyen vagyok, eleinte nem hiszik el, később azonban már pusztán ezért elismeréssel adóznak. Az életben abszolút semmilyen hátrányt nem jelent.
Oké, volt hogy már átvágtak, megbántottak, de ahogy a környezetem elnézem, azokkal is előfordult már ilyesmi, akik "kemények". Magyarán semmitől nem véd meg. Akkor meg mi értelme van?
válasza:Átestél a ló másik oldalára. Az inga a másik végletig lendült.
A korlátok között tartott, elnyomott személyiségek szoktak nagy fordulatot venni, úgy tűnhet, mintha csak ez a tengely lenne az életben, és ők az egyik végletből a másikba ugranak. (Pl. alkoholista szülőnek absztinens gyereke, szigorúan fogott kislányból férfifaló főiskolás...)
Szóval én azt gondolom, hogy 17 évig a szülőknek megfelelve éltél, utána a neked fájó pontokban is a szülők szerint, de pont ellenük éltél. Ez még nem te vagy, hanem a te viszonyod hozzájuk. De elkezdted az útkeresést, ez már valami.
#2 - Ez egyértelmű, nem gondolod ? :D
#3 – Oké, egyetértek a válaszod nagy részével. Az utolsó bekezdés szép volt , teljes mértékben egyetértek vele, egyetlen megjegyzésem az, hogy „Én is orvoscsaládba születtem ,de sose voltam, mint amilyenek te leírtad a régi énedet. “ - Ezt nem tudhatod. Végül is nekem is kellett egy viszonyítási alap ahhoz, hogy véleményt alkossak a régi énemről. Anno nekem sem tűnt, hogy olyan vagyok, amilyennek most már látom, hogy voltam. Csak a távolságból látom teljes mivoltomban magamat olyannak, amilyen régen voltam.
#4 – Te meg olyan vagy, mint az én párom :D.
Ő is olyan kis cuki, gyerekes sokszor, és folyamatosan próbál engem is téríteni egy olyan irányba, amelyből minden felhőtlennek tűnik.
Sokszor szoktunk viccelődni is egymással, hogy én vagyok az állandó, hidegvérű robot és ő a rózsaszín felhőkben élő póni ló.
Én viszont azt vettem észre nála, hogy igen is többször pofára esik, mint én. Meg nem is csak ez, mert reagálva arra, amit írtál , hogy “Oké, volt hogy már átvágtak, megbántottak, de ahogy a környezetem elnézem, azokkal is előfordult már ilyesmi, akik "kemények". Magyarán semmitől nem véd meg. Akkor meg mi értelme van? “ – Nos nem mindegy az, hogy miként kezeled a dolgokat. Nem mindegy az, hogy mihez kezdesz, amikor pofára esel.
Én azt veszem észre az esetek 90%-ában, hogy az érzékeny embereknek mindig nehezebb lábra állniuk miután leestek , még akkor is, ha később próbálják elhitetni magukkal, hogy “ minden rendben van, az élet szép ! “ , de azelőtt csak ők tudják, mennyit sírtak a párnájukon ( és fognak még sírni, ugyanis soha nincsenek kellőképpen megacélosodva ahhoz, hogy rezdületlen arccal viseljék el a rossz dolgokat.
Nem mintha lenézném az ilyen embereket, távolról sem, ne legyen félreértés, de nekem úgy tűnik, hogy sok időt és energiát veszítenek el az ilyen gyerekes lelkek, még akkor is, ha ők ezt nem akarják tudomásul venni.
#5 – Végletes ember vagyok minden téren, ez tény és való. Van igazság abban, amit mondasz.
Azt túlzásnak tartom már , hogy minden a szülők felé irányulna. Az ilyen freudi dolgoktól hányni tudnék, mert mindenre lehet írni őket, nemde ? Az ember egész jellemének rezdülései kivetíthetőek a szülőkre, de szerintem egy adott szint után ennek már nincs jelentősége.
Persze életünk végéig elemezhetnénk, hogy ezt és azt miért tettük, mert valahol minden visszavezethető a gyerekkora és a szülőkre, de szerintem egy idő után már elkezdődik az egyéni én fejlődése is.
Én nem érzem azt, hogy amit most teszek vagy ahogyan most élek, az a szüleim ellen irányulna. Nem érzek dühöt irántuk, nem érdekel már mi volt régen, nem táplálok semmiféle szándékot arra nézve, hogy bármit is visszaadjak vagy megbosszuljak vagy ilyesmi.
Egyszerűen előre nézek és nyilván kiindultam egy pontból, mint mindenki más , de már távolról sem szól ez az én és a szüleim viszonyáról. Ők már egy lezárt fejezet számomra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!