Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Más is csalódott már az...

Más is csalódott már az anyukájában?

Figyelt kérdés

Úgy igazán, "egy világ omlott össze a felismeréssel" érzéssel. Amikor rádöbben, hogy az anyja sem egy szent, meg van a saját gyarlósága, amit piszok nehéz elviselni. Én sajnos igen, amióta megszületett az első gyerekem, egyre jobban romlik a kapcsolatom az anyámmal. Én sem vagyok egy egyszerű ember, de néha már úgy érzem jobb lenne minden kapcsolatot megszakítani vele. Valamikor pedig ő volt a mindenem, nem tudtam lélegezni sem nélküle. Nagyon szerettem. De most már nem vagyok abban sem biztos, hogy ő szeretett-e valaha igazán...

(nem vagyok már kamasz, 40 vagyok nemsokára.)


2013. dec. 27. 17:53
 1/6 anonim válasza:
Én 29 év után vesztettem el őt miután 36 év házasság után faképnél hagyta apámat!Azóta is megy a sárdobálás!Döntenem kéne közöttük,de nem megy,hiszen a szüleim!Anyummal fél évig nem beszéltem!
2013. dec. 27. 17:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Nekem anyum 14 évesen egy eltévedés után közölte velem hogy bárcsak döglenék meg. Most vagyok 26 de ez nagyon megmaradt bennem.Sose önmagamért szerettek, mindig teljesítenem kellett,ezért alakult ki bennem egy megfelelési kényszer.
2013. dec. 27. 18:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
5 éves voltam, amikor azt ordította nekem, hogy semmi játék nem az enyém,nézzük meg egyenként, hogy mi az enyém, mert semmi sem az, mindezt azért, mert az építőkockáimmal játszodtam, az öcsém meg belémharapott, hogy adjam oda, én meg azt mondtam, hogy nem, mert azt én kaptam keresztanyutól és én akarok vele játszani...11 éves voltam, amikor az ajtónál álltam, nem hallotta, hogy ott vagyok, az öcsem meg kérdezte, hogy ugye őt jobban szereti, amire az volt a válasz, hogy persze, hogy igen. 16 évesen nem tetszett neki a ''barátom''(azért írom idézőjelesen, mert addig jutottunk el, hogy egymás kezét fogva sétaltunk suli után egyet a parkban, semmi több nem volt), ezért egyik szobától az előszobán át ráncigált a hajamnál fogva és verte a fejem a falba, aztán első éves egyetemista voltam, amikor összeveszett a szomszédasszonnyal, én meg azt találtam mondani, hogy ne vegye szívre, erre felpofozott és tépte a hajam. Aztán egyszer elfelejtettem a mosogépnek azt a kis csövét a kagylóhoz illeszteni, ami az elhasznált vizet elvezeti, amire az volt a válasz, hogy megütött, leszerencsétlen semmirevalózótt, átkozott, aztán azt mondta, hogy bárcsak ne taníttatott volna, küldött volna 16 évesen dolgozni (megjegyzem, mindvégig állami helyen voltam, sőt én adtam pénzt sokszor kajára az ösztöndíjamból)...egészen máig úgy éreztem, hogy velem van a baj, a gond....aztán ma amikor ''elájult'' és úgy kellett felmosnom, mert édesapám viccből mondott neki valamit, rájöttem, hogy ezek hisztirohamok, és hatalmasat csalódtam benne. 25L
2013. dec. 27. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

:( szörnyű dolgok ezek. Szülőként az egyik legnagyobb feladatomnak tekintem, hogy az én gyerekeimnek sose kelljen majd csalódniuk bennem...


Az én esetemben nem voltak ilyen kemény atrocitások, egyszer kaptam csak egy pofont mert valaki felidegesítette anyámat és rajtam ütött vissza. Nálam inkább az az eset van, amikor egyszer csak tudatosul benned, hogy anyád önző, a legtöbb esetben csak magára képes gondolni. És vannak olyan tulajdonságai, ami miatt úgy be tudnék neki olvasni, hogy ihaj.... pl ő egy pletykás vénasszony, akinek a lepcses szája sosem áll be, ha valakin éppen csámcsogni lehet.:S sokszor elgondolkodom, vajon rólam, a családomról miket ad tovább másoknak. De ez csak egy kis része a problémáknak. Amúgy nálunk is meg van az, hogy a bátyámat sokkal jobban szereti nálam, nem kimondva, csak éreztetve.

Ezeken a problémákon felül számomra az egyik legnagyobb gondom, hogy nem megfelelően szocializálódtam, így nem tudok fenntartani barátságokat, még van hogy rokoni kapcsolatnak is pikk-pakk véget vetek, ha épp úgy adódik. Ezt is anyámnak rovom fel:S

gondolom van a pszichológiának külön válfaja, ahol a gyerek-szülő kapcsolatot elemzik ki alaposan.

2013. dec. 27. 18:41
 5/6 anonim ***** válasza:

18:25 vagyok. A pszichológia azt mondja, hogy minden későbbi kapcsolatunkat megalapozza az anya- gyerek kapcsolat...na, akkor szép kilátásaim vannak a jövőre nézve:))

Kérdező, szerintem mindenki életében eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy a szülei is emberből vannak, a maguk hibáival. Mivel a rokonainkat kapjuk és nem választjuk, sokat nem tehetünk, mint elfogadjuk és határokat állítunk fel, hogy mi az amit megengedünk és mi az amit elengedünk magunk mellett.

2013. dec. 27. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
Sajnos csatlakoznom kell. Az én anyám rengeteget hazudozik, régen is, most is. Egyáltalán nem hiteles ember a szememben. Azt tudom, hogy szeret, és nem önző. Viszont gyerekkoromat tönkre vágta a sok-sok ígérgetéséével, ilyenek pl. hogy jönni fog értem, erre kiderült, hogy mégis a mámámnál kell aludnom, és még arra is emlékszem, hogy a barátnőim anyjai panaszkodtak nekem róla, hogy sosem tartja be, amit ígér... Az annyira szörnyű, amikor nem mersz dolgokat elhinni a saját anyádnak.. :( Nagyon rossz érzés.
2013. dec. 27. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!