Apukám, ha eldurran az agya, mindennek elhord, utána amikor meg lecsillapodik, úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Szerintetek ez normális?

Szóval itt a legkülönfélébb válogatott sértésekre gondoljatok, ne csak valami ártatlan kis "lehülyézésre".

Egyébként azt mondja, hogy nem tehet ellene, ilyen a természete. De az a legviccesebb, hogy van, mikor egyáltalán nem szolgálok rá a szép kis jelzőire, egyszerűen csak rosszkor vagyok rossz helyen, a közelében, és rajtam tölti ki a mérgét.

Már nagyon önbizalomhiányos vagyok emiatt, tiszta negatív az énképem, azt mondják, a kisugárzásom is tiszta depis, és úgy érzem, ez kihatással van mindenre az életemben.

Beszélni vele erről nem lehet, már próbáltam nem egyszer, csak az volt rá a válasz, hogy neki ilyen a természete, nem tehet róla.