Gyűlölöm, ha anyám át akar ölelni vagy túl közel jön hozzám?

Annyira bűntudatom van miatta, de nem tudok ellene tenni.

Azzal nincs baj, ha csak hozzá ér, mondjuk a kezemhez. Viszont ha meg akar ölelni, megpuszilni, vagy csak magához húzni, azt nagyon nehezen tudom elviselni. Legszívesebben azonnal eltolnám, de mivel nem vagyok bunkó, ezért általában kibírom, viszont van, hogy tényleg eltolom.

Amúgy nincs vele jó kapcsolatom. Másokkal iszonyatosan rendes, tényleg jó ember. Itthon viszont idegbeteg. Egyik pillanatban rohadt aranyos, másik pillanatban meg ordít velem, undorítóan beszél hozzám. Utána úgy csinál mintha mi sem történt volna. Apámmal nagyon rossz a kapcsolata neki, külön is alszanak, apám kb. lenézi anyámat. Az apámmal való kapcsolatom nekem se túl jó, sokat dolgozik, nem is nagyon beszélek vele, annyi, hogy ha este hazaért váltunk 3 szót, meg reggel is. Amikor kisebb voltam imádtam anyámat. Tényleg, nagyon szerettem. Viszont elég sokszor megütött, volt, hogy egymás után többször. Jó, azért nem napi szinten, de nem 1-2-szer fordult elő, hanem rendszeresen. Nem igazán emlékszem, de szerintem olyan 12-13 éves korom óta viszont tényleg nagyon kevésszer fordult elő. egyre ritkábban. Az utolsó talán féléve lehetett. Többször megütötte a fejemet, a hajamat fogta. Akkor elkezdtem kiabálni, h ne merjem hozzámérni. Utána nekinyomott az ágynak, rám mászott és befogta a számat. Kb. 5 perc múlva sírt, hogy bocsássak meg, ez az utolsó. Nos, tényleg az volt. Talán azóta de nem tudom igazán, nem tudom elviselni, ha túl közel jön hozzám. Tudom, hogy most szarember vagyok, meg mégis csak az anyám, de akkor sem megy. Mit tehetnék? 16/L