Mihez kezdjek így? Ez egy normális nevelésmód lenne? :o

Kérlek titeket, olvassátok ezt végig, még ha hosszú is lesz...

5 tagú családban élek, van egy bátyám és egy nővérem mindketten jócskán felnőttek már. Utolsó gyerek vagyok, szóval a szüleim ilyen 50 körül vannak, apa már jóval felette. Mindenért leordítanak, lenéznek, és lek*rv@znak. Az átlagom félévkor 4,44 volt, nem bulizok nem iszok nem drogozok , sosem érdekelt. Anya nap mint nap alig csinál valamit, a nővérem is egész nap itthon van és olvas.Ezt már apa is nem egyszer megjegyezte. Nővérem heti egyszer felmossa a konyhat, ebédlőt, kitakaritja a lenti fürdőszobát. Én a fentit, és a saját szobam, de van mikor a ruhák mind kint vannak és nem teszem vissza. De mikor jön valaki, és van elég időm, akkor rendet rakok.

Anya mindig szid és matat a cuccaim között, naplót sem írok már, mert elolvasta. És még neki állt feljebb akkor is mert hogy én nem mondok semmit. A múltkor elkezdtem vele beszélgetni, mire ő olyat mondott hogy " kis sz*ros senkik vagytok még, a szülőket meg mindig kihagyjátok " stb. Állandóan morog és kiabál mindenért, vagy ha nem, a tabletet piszkálja. Ha nincs meg akkor meg egyenesen őrjöng.. Szanaszét hagyja a dolgait, még a használt bugyijait is időnként. Nem takarít rendszeresen, nem mos rendesen, nekem a mosast meg sem mutatja(csak kézzel mosni tudok, az automatát nem tudom kezelni. De hónapokig ő sem tudta)de ha tegyük fel piszkos lesz a ruha , akkor ezt mondja : " nem becsülsz meg semmit, mindenki csak várja a készet!" Mikor segítenék, akkor az a baj, meg mindig beleszól. A nővérem is ezt csinálja állandóan, csak annyi különbséggel, hogy mikor anya nincs itthon, akkor őt szidja, mikor itthon van akkor anyámmal együtt szidnak engem.

Rendszerint ilyen kis dolgok miatt, például ha nem veszem észre hogy a melltarto pántom kicsavarodott, ősz elején azért lettem lek*rv@zva, mert nem hordtam trikot a felsőm alatt. Nem tudok főzni semmit, semmihez nem értek, kértem hogy mutassák meg, de azt a választ kaptam hogy " Mindig a telefonod nyomkodod"

Mégis mit csináljak, ha takaritok az a baj, ha nem takaritok az a baj. Nem mehetek akarhova, ha barátnőmhöz megyek át az is baj. Ezért bent ülök a szobámban, olvasok és telefonozok. A falumban nincs értelme kimenni, nincs semmi sem. (Anya most is laptopozik a szobámban, egy felsőben meg egy bugyiban)

Bármit csinálok, teszek, találnak benne kivetnivalót, egyből azzal jönnek hogy én egy k*rv@ vagyok és leszek, volt már rá példa hogy anya szájon vágott, vagy megszorította a karom, és ráncigált ( csak azért mert nem szerettem volna nézni a Gyanú árnyékában-t, amiben egy 16 éves csaj lefeküdt valami 40 evessel, és teherbe ejtette. Néznem kellett volna hogy idézem " tanuljá' belőle" Ezt sehogy sem tudom megérteni, hisz én ilyet sosem tennék) tegnap is olyanokat mondott hogy " pofán ütlek" Nem egyszer mondta már hogy megszaggatja a hajam.

Nincsenek anyagi gondjaink. Megvan mindenünk, mikor mások előtt mutatkozunk szinte kínos hogy ennyire mézes-mázas meg jófejeskedik anya, meg tesóm is. Aztán mindenkit kibeszélnek, itthon meg folyton balhé van.

8 hónapja van egy barátom, akit furcsa módon kedvelnek legalábbis azt mutatják. De én elmondtam neki, hogy valójában mi is szokott lenni nálunk, és Ő azt mondta hogy ez így nincs rendjén és általában próbál valahogyan segíteni.

Volt már valaki hasonló cipőben mint én? Mit tehetnék? Néha már nem tudom sehogy sem kezelni, volt már hogy a buszon is elkezdtem sírni. Azt mondják hogy " nem értem meg" és hogy engem meg kell nevelni. Istenhívők is...15/L