Ellenséges vagyok az anyámmal szerintetek?

Szüleim elváltak még kiskoromban. (Én 7, tesóm 6 éves voltunk). Apánknál maradtunk, ő látogatott, elmentünk ide oda, ez tény. 10 voltam mikor kiköltözött Franciaországba a barátjával. Onnantól évi egyszer találkoztunk, telefon cset mikor hogy (hetente, havonta, köztes gyakorisággal). Most 15 vagyok. Januárban költözött haza. Nekem (tesómnak) elég ez a gyakoriság telefonból, persze találkozhatunk havonta pár órára, vagy néha ott lehetünk. De ennyi. Lehet nem szép, de van családunk, mostohaanyánk, mostohatesónk. Szeretjük persze anyánkat, de nem úgy ahogy kellne, ezt belátom. Mostohaanyámat sem hiszem, hogy úgy szeretem ahogy egy igazi anyát (vagy apámat) mégis jobban, mint anyámat. Ez van

Anyám kicsit be van sértődve ezen. Azt mondja szeretné, ha szorosabb lenne a viszonyunk. Értem én, de nem érzek rá késztetést, vagy hogy mondjam. Nekem így jó. Tesómnak is, beszéltünk róla. Szerintetek is baj hogy így gondolkodunk. Én már nem tudom. Azért írtam le, hogyan nöttünk fel, hogy értsétek hogy miért van ez így