Tényleg a legkisebb gyerek a legelkényeztetettebb? Azt mondják, mindig a legkisebb a kedvenc.

Egy bátyám van, de ő van jobban elkényeztetve. Világ életemben önállóbb voltam, talán ezért, illetve az is bőven közrejátszik, hogy négy hónapos korában meghalt az ikertestvére. Nem bánom, nem irigylem, valahol meg is értem. Csak néha egy kicsit fel tud húzni, ha tényleg túlzásba viszik a szüleim a megkülönböztetést.

L

Két fiútestvérem van, egy bátyám és egy öcsém, én vagyok a középső anyuci és apuci kicsi lánya. :D

Engem nagyon elkényeztettek, a testvéreimet ezzel szemben nem igazán. Habár engem szigorúbban is fogtak...

A családban én vagyok a legkisebb, igen, lehet több dolgot "megkaptam", de ezt a testvéreimnek is köszönhetem. Én mehettem középiskolába, a tesóim "csak" szakmunkásba, mivel a szüleim elváltak és szakmával hamarabb elhelyezkedhettek, hogy segítsék anyát anyagilag. Mire én oda kerültem hogy továbbtanulás, már a 2 testvérem is támogatott benne.

Én beteges voltam és érzékeny lelki világú, így sokat törődtek velem.

De sok nagyobb testvér szerintem azért hiszi, hogy a kicsi a kedvenc, mert javarészt a kicsiknek adnak igazat. Pl. Ne bántsd a kicsit, ne kötekedj vele, hagyd rá ő még kicsi és nem érti stb.

Sok nagyobb gyerek ezt úgy éli meg, hogy a kicsi fontosabb. De ez nem irigység szerintem, csak ők igénylik az igazságos bánásmódot, ami nem mindig kivitelezhető, ha nagyobb a korkülönbség.

Igen, ez gyakran így van.

Nekem egy őcsém van, aki 4,5 évvel fiatalabb tőlem, és tényleg, nem irrígységből mondom, de viszonylag (főleg anyámtól) több figyelmet kap, én úgy érzem. A nagybátyám (anyám öccse) több mindent megkap a szülőktől, mint anyám.

Ez valóban így van, és nekem ez sűrűn rosszul szokott esni. :(

Èn vagyok az idősebb, húgom soha nem volt elkènyeztetve, teljesen ugyan úgy volt minden ahogy nálam az ő korában.

De van ellenpélda is.

Párom kèt lánya. A nagyobbik okos aranyos, imádni való. A kisebbik, annyira el van kènyeztetve, hogy soha semmi nem jó neki, hanem folyton hisztizik.

Ez részben igaz, részben nem. Családokként eltérő. Nálunk pl, amíg nem volt húgom (már van kettő), addig valamivel jobb volt, mint nővéremnek. Habár nagy részt ennek az is az oka, hogy ő egy tipikus lázadós fajta tini, míg én ilyen "jó" kislány vagyok..

Amióta megszülettek a hugaim (egyik hat éves, másik egy hónapos), azóta szinte egy nap van öt-hat szó hozzám és nővéremhez intézve anyumtól (apa nélkül nőttünk fel. Nővéremnek és nekem egy az apánk, de a két húgunknak különböző), míg anno 6-7 évvel ezelőtt százszorta jobb volt a kapcsolatunk. Azóta nővéremmel jó a kapcsolatunk, de régebben szinte utáltuk egymást. Ő azért, mert szerinte kis kedvenc voltam/vagyok, én meg azért, mert ez egyáltalán nem igaz, mert tettem azért, hogy xy dolgot megkapjak (pl.jól tanultam...).

Szóval, a kérdésedre a válasz lehet igen, és nem is, mivel, mint írtam ez családtól is függ. Ismerek olyan családot, ahol van megkülönböztetés testvérek közt, és van olyan, ahol nincs.