Mit gondoltok az elképzelésemről? Válaszolna az, akinek van szülői tapasztalata?
Szerintem téves felfogás az, hogy egy párkapcsolat elsődleges funkciója a reprodukció. Egyrészt, nyilvánvaló, hogy a kapcsolatok többségében a reprodukció nem történik meg, tehát, reprodukcióra nincs szükség a kapcsolathoz. Másrészt, ha jelen is vagy a gyermek a kapcsolatban, attól még a kapcsolat nem szabad, hogy a gyermekről szóljon, de a gyermek sem szólhat a kapcsolatról. (Vagyis, a gyermekvállaláshoz más indíttatás is szükséges a szerelmen kívül).
A gyermek egy kapcsolatban általában genetikailag 100%-ban, esetleg 50%-ban örökölte a szülői géneket. A test reprodukciója, lényegében a születéssel megtörténik. Utána kezdetét veszi a szellemi reprodukció, ami egy hosszú folyamat, és ezt már nem csak a szülőtől veszi igénybe a gyermek.
Én is fontosnak tartom, hogy a gyermek számára a legnagyobb befolyással bíró személyek kb. 16 éves korig a szülei legyenek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy 99%-ban az van, amit a szülő mond. Tehát, a befolyás itt nem azt jelenti, hogy a gyermek teljes értékrendjét, világnézetét a szülő feladat kialakítani. Sokkal nagyobb szerepe van szerintem abban, hogy a gyermek világnézetének érlelését segítse. Vagyis, nem az válik a gyermek hasznára, ha mindent a szülőtől tanul el, hanem az, ha a szülőtől megtanulja, hogyan tanuljon. Igaz, hogy a béke és az egyetértés fontos egy családban, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanaz kell, hogy legyen a szülő és a gyermek világnézete. Fontosabb, hogy a megélés módjában váljon éretté a gyermek, és ezáltal a szülő is. Tehát, meg kell tanulni egymással szemben kritikusak lenni, hiszen ez indítja el a fejlődés egyetlen módja. Ugyanakkor meg kell tanulni azt is kölcsönösen, hogy a másik véleménye önálló választás, amit kénytelenek vagyunk elfogadni.
Azért kérdezem a szülői tapasztalatot, mert még csak 21 éves srác vagyok. Szeretem a dolgokat megtapasztalni inkább, mint "könyvből" megtanulni, ezért például már több mint két éve magamat tartom fenn, egyetemre járok, több mint egy évig együtt is éltem egy párommal, a karrierem folyamatosan fejlesztem, stb. Tehát, kíváncsi típus vagyok, és igyekszem mindent hamar kipróbálni. Viszont a gyermekvállalás értelemszerűen egy olyan dolog, amit kipróbálni nem tervezek még (ha egyáltalán tervezek), a nevelés pedig ebből fakadóan még különösen távoli dolognak tűnik. Munka révén az ismerőseim egy jó rész 26-30 éves, beszélek velük néha ilyesmiről, de ők is még csak gondolkoznak a gyermeken. Így nincs más választásom, mint itt kérdezni. :)
válasza: válasza:Én szülö és nagyszülö vagyok.
Az elképzeléseid elvileg jók, de a gyakorlat sokszor más.
Az pozitiv, hogy a gyereknek hagynál szabad akaratot, de ez nem minden korban lehetséges. A piciket egyértelmüen a szülö(k)nek kell itányítania, mert még nincs ismeretük arra, hogy dönteni tudjanak. Késöbb viszont egyre több dologban kell engedni az önállóságot.
Viszont néhány dolog van, amiben a szülönek ragaszkodnia kell bizonyos elvekhez, és ezt a gyereknek be kell tartania, amíg velük él.
A gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni, de itt a szülönek mértéket kell tartania.
Ezen kivül amit nem vettél figyelembe, hogy legkésöbb az iskolás kor kezdetétöl nemcsak a szülö nevel, hanem a tanárok és az iskolatársak is. Az meg csak idö kérdése, mikor kezdödik a lázadó kor, és ennek lezajlása után mennyit tart meg a gyerek a szülöi értékrendböl.
Szerintem olvass utána - amennyiben érdekel -, a gyerekek pszichológiai fejlödéséröl, sokat megtudhatsz a témáról.
válasza:Korodnál fogva érthető, hogy nem tervezel gyerekvállalást. A neveléssel majd más területen is lehet foglalkozni, ha érdekel, nem csak családon belül. A nevelés: művészet. Ezt tapasztalatból tudom, művészeti neveléssel is foglalkozom, és csak úgy lehet, ha megértem, hogy maga a nevelés a művészet. Egy intuitív jelenlétet igényel a nevelőtől. Családon belül más jellegű (3gyermekes anya vagyok),
de az ember az emberré levést az embertől tanulja.
Ennek a legfontosabb szakasza a fogantatástól az első 7 év. Ha nem beszélnének a kisgyerek életterében: nem tanulna meg beszélni magnóról sem: éntudatos lény:ember élő jelenléte kell hozzá, hogy megtanuljon beszélni . Sőt: a függőleges tartást sem venné fel! (az egyébként jó irodalmi példák az állatok által nevelt gyerekekről irodalomhoz tartoznak) Ebben az 7 éveben utánzással tanul - de ez intuitív figyelemmel kísért utánzás. Másként nem tudna megtanulni beszélni, hisz racionálisan nem lehet megmagyarázni a szavakat pl "jó", "talán" "mégis" szavakat, mégis a 3 éves teljes biztonsággal, jól használja. A 7-14 éves szakaszban a nevelők is erőteljesen belépnek. A 14 év körüli lázadás jó, akkor keresi a határokat, ellentétek feszültségében a megoldásokat. Ez akkor jó és nem traumatikus, ha VAN mi ellen lázadni. Tehát kapott elég gondolkodni valót, morális mintát és művészi képekben megfogalmazott világképet. Ezért 0-7 közt a nagy tündérmesékkel és 7-14 év között jó a mitológiákkal megismerkedni, mert ezek képekben ragadják meg a világot. Később elvont gondolkodásra akkor lesz képes, ha elég művészi képi gondolkodnivalót kapott az első időkben.
Másik : a kapcsolatok többségében a reprodukció megtörténik, ha nem tesznek ellene!
De a párkapcsolat célja? az Egy-ség helyreállítása. Ez nem sikerül teljesen, de a törekvés lényege eredendően mindig ez. Valamikor egy ember volt (két fej, kifelé fordított arccal, négy kéz, négy láb:) ezt az istenek kettémetszették, (A sex szóban benne őrződik ez, seccare kettémetszeni) a fejüket megfordították hogy egymás felé lássanak (az idegpályák még őrzik ezt a fordítást:) -Platón ír erről a Symposionban - és azóta is keresik a másik felüket az emberek. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
üdvözlet!anonimanna
"Az első, a paradicsomi ember olyannyira tökéletes, hogy az istenek nem egyszer megijednek saját művük sikerétől. Az ómexikói hagyomány szerint: „az istenek megrettentek, mert az embert túlságosan tökéletesnek teremtették, s ezért felhőt (fátylat) vontak szelleme elé: az arcot” – értsd: tökéletlen, halandó testet. Platón a Symposion-ban, mikor a lázadó androgünokról beszél, ezt mondja a tökéletes alkatú emberről: „Nagy és emberfölötti volt az erejük, érzésük elvetemült, ezért vakmerően utat törtek az Égbe, és meg akarták támadni az isteneket.” „Az isteneket rémület fogta el” – írja Pausanias – de a kétnemű lázadó emberről később lesz szó. A legtisztultabb szemléletet ismét a Bibliá-ban találjuk, ahol az Úr a már bűnbeesett, érdemtelenné vált Ádámot megfosztja isteni képességeinek gyakorlásától: „Az Úr Isten pedig Ádámnak és feleségének bőrköntöst készíte, és felöltözteté őket, mondván: Íme az ember olyanná lőn, mint egyik közülünk, jót és gonoszt tudó; most azért, hogy ne talán kinyújtsa kezét, és az élet fájának gyümölcséből szakasztván és evén örökké éljen, annak okáért kiűzte őt az Úr Isten Édennek kertjéből, hogy művelje a földet, melyből vétetett. Az ember kiűzése után pedig Éden kertjének bejárása felől lángoló forgó karddal kerubok állíttattak, hogy elállják az élet fájának útját.” A „bőrköntös” nem egyéb, mint a halandó, földi test: a tiszta, „mezítelen” szellem elvesztette fényruháját, az ember-idea anyagba öltözött."
Várkonyi Nándor
válasza:A nevelés nem "szobor építés és formálás".
A nevelés szükséges, hogy életrevaló legyen a gyerek.
A nevelés során az adottságainak a figyelembe vételével minden lehetséges utat felkínál az ember, ha teheti, és megpróbálja egyengetni a gyerek útját, hogy minél többet lásson, tapasztaljon, megismerje önmagát, a körülötte lévő világot, s megtanuljon élni benne, s amennyire teheti, képes ár, alakítani azt.
Én úgy fogom fel, hogy megnyitom az értelmét, felkínálom neki a lehetőségeket, érzékenyen odafigyelek arra, hogy mire fogékony, milyen adottságai vannak, s minden erőmmel és tehetségemmel segítem őt.
Világnézet?
Nos, azt nem csak a család formálja, hanem a külső környezet hatása is, mely olykor erősebb, mint a családi környezet.
Én megelégszem azzal, hogy tudom és tapasztalom, hogy a gyermekeim azonosulnak azzal az erkölcsi útravalóval, amit itthonról kaptak. Ez a mérték, a kiindulási és igazodási pont, amit magukévá tettek.
A többi az ő dolguk.
válasza: válasza:Miért van az, hogy soha senki nem találkozott még az átlagemberrel?
Az ember lényege nem statisztikai adatokból olvasható ki.
[Kérdező, jellemző, a gyakorira, hogy pl a 3-ast lepontozzák. Előre borítékoltam, hogy ez lesz. Ha el akarsz mélyedni a kérdésedben, nem itt lehet azt megtenni]
válasza:A reprodukció szó nem kijavitást hanem megismétlést jelent.
Ezért nem azt teszi a gyerek amit a szülő mond, hanem azt amit szülő korábban megtett.
Ha a gyerek által saját hibáinkat akarunk kijavítani azt kell tennünk mostantól ami helyes...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!