Most érkeztem. Egy 15 éves lány vagyok. MOSTANÀBAN AZ ÉDESANYÂMTÓL A FALRA TUDNÉK MÀSZNI. semmi sem jó neki, amit segítek neki. Kérlek adjatok vlmi tanácsot! D: Van vlmi tippetek?

Ez nem normális viselkedés anyukád részéről. Senkinek sincs joga így bánni egy gyerekkel, főleg egy anyának nem. Ennyire nem kell hagyni, hogy a dolgok elfajuljanak...próbáld vele valahogy megbeszélni a dolgokat, talán sikerülhet. Lehet gondjai vannak, a munkahelyén vagy apukáddal...lehet azért feszültebb, de ez nem mentség arra amit tett. Ha nem tudod megbeszélni vele, akkor próbálj segítséget kérni olyan rokonodtól, aki közelebb áll hozzád. Annyit mondhatok, hogy légy türelmesebb te is, nem te vagy a hibás, nyugi, csak valahogy anyud le kell nyugodjon...és kell hagyni neki időt. Továbbra is végezd jól a munkát, amit kioszt neked. Remélem segítettem. Írj, hogy mi történik még. 17/L

Mi az,hogy most érkeztél?Anyudékhoz?Honnan?

velem is volt ilyen.csak az én esetemben anyám egy bőr nadrágszíjat fogott a kezében és azzal ütött.(1 hétig megmaradt a nyoma)de kiderült hog neki is vmi zűr volt és azért.nézd el neki.(persze nem tudom hogy milyen súlyos a seb)küldesz róla egy képet? persze nem mentség hogy nem állt le akkor sem ha megvágtad a karodat de hát...mégiscsak az édesanyád.

Kedves utolsó! Akár valami igazság is lehet abban, amit írtál, vagy bármi egyéb problémája is lehet az édesanyjának, amit nem mond el, de azért ilyet, amit tanácsoltál, nem mond ember az anyjának, ha szereti! Nyilván egyszerűbb tiszta vizet önteni a pohárba, beszélgetni, nem támadni. Nem fényezni akarom magam, de én pl. tudom magamról, hogy gyakran felidegesítenek munkámmal kapcsolatos problémák (pedig saját cégem van, de sajnos az ügyfelek, könyvelő, bárki is kiakaszthatja az embert), amit akaratlanul is a környezetemen vezetnék le. Fiam még csak 5 éves, de ha ideges vagyok, előre közlöm vele, felbosszantottak. És tudja, ilyenkor jobb, ha nem hisztizik véletlenül sem (pedig korából adódóan kvázi ok nélkül is előfordulhatna), sőt nagyon kedvesen ha a kutya rosszalkodik (pl. nem jön vissza első szóra), még őt is inkább maga szidja le, nehogy túlreagáljam a dolgot. Én azért szólok előre, mert már tudom, hogy nehéz természetem van, és bár akarom magam kontrollálni, ha összecsapnak a hullámok, nem biztos, hogy megy. (Mondjuk inkább üvöltözöm, verekedésig a gyerekkel hál' istennek még nem jutottam, a kutya is kb. 1-2 évente kap egyet, és utólag azért is lelkiismeret-furdalásom van.) Kétlem, hogy a kérdező édesanyja jobban érezné most magát, sőt. De valahogy szeretettel biztosan meg lehet vele beszélni, s ha konkrétan nem is mondja el, hogy mi bántja, fel lehet rá hívni a figyelmét, hogy ha egyéb dolgok miatt ideges, akkor szóljon, majd jobban odafigyeltek rá.

(6os vagyok) 7es, nyilván illik a munkahelyi problémákat a munkahelyen hagyni, ahogy az otthoniakat sem szabad a munkahelyre bevinni, de lássuk be, az emberek agy többsége nem képes erre, ráadásul sok esetben a munkahelyi gond kihat a magánéletre s fordítva. És az alap stresszt más is okozhatja, manapság lehet ez akár lakás- vagy egyéb hitel, házassági problémák, stb. És azt, hogy "levezeti" vagy inkább magamról beszélek, "levezetem" nem úgy kell érteni, hogy pl. a könyvelőm nem adott be egy beszámolót, én kaptam miatta 300ezres bírságot, hazamegyek, lemegyek a kutyával sétálni, és alig várom, hogy agyonverhessem, mert attól jobb lesz. Nem így van. De rágom a kefét, sokáig. És ilyenkor ha a kutya elszalad (vadászkutya és kan, gyakran megesik), akkor nem biztos, hogy úgy reagálok, mint normál alapállapotomban. De ha a buszon a lábamra lépnek, s bocsánatot sem kérnek, jó kedvemben akkor is max. megjegyzem, hogy én kérek elnézést, rossz alaphangulatban viszont lehet, hogy olyan kifejezésekkel illetem az illetőt, amiket nem is illik "képernyőre vetni". Képletesen szólva a környezetemtől én ilyenkor azt kérem csak, hogy fokozottan figyeljen, hogy ne lépjen a lábamra, a problémáimat meg igyekszem minél előbb megoldani....