Miert bantjak sokan azt a gyereket, fiatal felnottet aki leirja hogy bantalmazzak?

1. az mennyiben segit a bantalmazott gyereken, hogy "el kell fogadni hogy alkalmatlanok szulonek"? Neki nem egyetertes kell, hanem segitseg. Az elkoltozes/kolibamenes pedig hasznos tanacs, mivel mod arra, hogy kikeruljon a rossz kozegbol.

2. en nem tapasztaltam hogy bantanak, inkabb azt, hogy tanacsokat adnak, es sok valaszt olvastam arrol is, hogy mi modon celszeru es mikor lehet pl gyamhatosagot bevonni a dologba.

A nyers kritizálással természetesen egyáltalán nem értek egyet, de persze van egy "de". Nevezetesen pedig, hogy azzal, hogy leírom egy embernek, hogy a szülei kretének, attól az ő élete egyetlen kicsi szegmensében sem fog javulni.

Úgy értem ezt, hogy aki annyival letudja ezt, hogy "nem kell rinyálni, húzzál el otthonról", annak igazából - szerencsére - nincs tapasztalata erről a helyzetről; ezért is lesz intoleráns és fölényeskedő, hiszen egyszerűbbnek látja a helyzetet, mint amilyen. Ez a dolog gáz.

Viszont azon el kell gondolkodni, hogy a gyereknek javulás kell, ezért pedig tenni kell. A szüleit megváltoztatni valószínűleg nem fogja, így marad az, hogy valahogy a maga lábára áll. Ez nyilván kegyetlenül hangzik, de sajnos azon a gyereken a megértés nem sokat segít.

Szóval a lényeg, hogy elhúzni jogos, a tálalás és a hozzáállás viszont baromira nem mindegy.

Azért, mert sokan a "bántalmazás" ellenére is otthon maradnak, azért, mert az olcsóbb meg kényelmesebb (tudod, az a bizonyos mamahotetl), és háromnaponta ide járnak sírni, hogy az ő anyja tudni akarja, mikor mit csinál, meg nem hagyja egyedül, meg csimpaszkodik rajta. És nem látja be, hogy ez az ő hibája is, mert 25-30 évesen még a szüleinél lakik.

A gyerekek panaszaival szemben nekem is vannak fenntartásaim. Nem azért, mert úgyis hazudik, mert azt nem gondolom, de egyrészt nem halljuk mindkét fél véleményét, másrészt, lehet, hogy minden, amit leír, igaz, csak éppen sokkal nagyobb tragédiának éli meg a dolgokat, s ennek megfelelően tálalja is.

Plusz ha igaza is van, én itt hiába mondom meg neki, a szüleit gondolom nem hatja meg az, hogy a gyakorikérdéseken pár ember azt írta, hogy ők a hülyék.

Az a baj, hogy sokan idejönnek a problémáikkal, sokan igazat adnak nekik (mert esetleg nem ismerik az érme másik oldalát), és onnan kezdve a kérdező határozottan meg lesz győződve a saját igazában, s ennek megfelelően valószínű a szülőkkel (mert ebben a helyzetben arról van szó) nem párbeszédet fog kezdeni, hanem egyből támad, mivel mi itt azt mondtuk, hogy neki van igaza.

Azért, mert gyáva és buta embernek mindig könnyebb az agresszorral azonosulni (azzal, aki bántalmaz), mint felválallni, hogy az áldozat mellé kell állni támaszul, akárcsak érzelmileg is.

De te két, nagyon különböző dolgoról beszélsz.

Ez már mást jelent:

"Ilyenkor irjak, hogy el lehet koltozni koliba menni de az ilyen embereknek a sok kritizalas vagy veres mar ugy megtorte az onbizalmat hogy nem valoszinu hogy segitseg nelkul talpra tud allni."

Ez így igaz. Egy mélyen traumatizált ember szaksegítség nélkül soha nem fog talpra állni. Én tudom, mert én az voltam.