Szülőként megértenétek ezt az indokot?

Egy családról van szó, akiket én nem szivlelek, nekik van két gyerekük, akik engem, viselkedésük alapján itélve, nem birnak. Egy lányról és egy fiúról van szó, a fiúval még nagyon régen nagyon jóban voltunk, utána uncsim szó szerint a szépségével elhóditotta előlem, és azóta szó szerint lekezelően beszél velem. Uncsim bérmálkozásán volt az hogy uncsim meg a fiú egy asztalnál ültek arrébb, és odamnetem hozzájuk hogy beszélgessünk (szóval a jó szándék ismét megvolt bennem) és jóformán a pofámba lett vágva hogy "nem látod hogy épp dolgunk van és hogy zavarsz" de ezt egy totál lekezelő stilusban mondta. Az még rátesz két lapáttal a dologra hogy utcán múltkor is elment mellettem úgy mintha szellem lennék, de hadd legyek rendes én ráköszöntem. Utána ő is a száját éppen hogy megrebbentette, de jóformán nem hallottam vissza a "szia"-t... Azóta már el is ment a kedvem a köszönéstől neki. Amúgy nem első alkalom volt a bérmálós sztori hogy lekezelő volt velem és bunkó. Mikor voltunk náluk akkor is, joformán hozzámlökte hogy "na nem jösz ki enni?" Én utálom ezt a stilust, nem értem miért kapom meg ha nem érdemlem meg abszolút (miután én tisztelettudó vagyok vele, és kedves). A lány úgyszint van velem. viselkedéséből itélve az sem bir. Az anyjuk sem valami túl rendes velem, viszont az apjuk az igen. Ő az akvel szó szerint semmi bajom.

Anyukám a napokban hozzámvágta hogy egyszer sem megyke velük újabban, ezért ne is csodálkozzak ha ezt meg azt nem ismerem az ő családjukból.

Ezek után csodálkozik hogy nem megyek hozzájuk? Mégis minek menjek? Hogy hallgassam a lekezeleő stilusú beszédüket? INkább itthon maradok...

Pedig már mondtam anyumnak nem egyszer hogy én ott nem érzem jól magam, nem fogok velük jópofizni...Többet nem !