Milyen érzés lehet egy gyereknek, ha soha nem tudhatja meg, ki az apja?

Nem kell megtudnia.

Amiről nem tudsz az nem fáj... tudod.

Az egyik munkatársamnak lett egy éjszakás kalandból gyermeke.

Amikor nagyobb lett kicsit (6-8 éves), kérdezgette, hogy neki hol az apja. Teljesen kicsiként egyáltalán nem érdekelte, természetesnek vette, hogy nincs. Az iskolában beszéltek erről először a többi gyerekkel és ez keltette fel az érdeklődését.

Ennyi idősen még el lehet hessegetni azzal, hogy nincs és kész. Szerintem igazán tizenévesen, tinédzserként fogja zavarni őket, ha nem kiegyensúlyozott gyerekek valami miatt, akkor ez elég sok szomorúságot, bánatot okozhat nekik, de sokat nem lehet tenni ellene sajnos, csak megérteni őket a hangulatingadozásaikban, mellettük lenni. Szerintem ezt először később fogják csak fel igazán, hogy mekkora veszteség, nem kisgyerekként.

Rossz érzés lehet, hogy nem tudja, ki az apja.

Nem a név miatt, hanem az ember miatt. Hogy ki adta a sejtét ahhoz, hogy ő megszülessen. Milyen ember? Kik a rokonai? Hova tartozik?

Félig gyökértelen lesz az ilyen gyerek, és egyszer biztosan előjönnek a kérdései, amire kínzóan nem kap választ.

Sajnálom a gyereket.

"Milyen érzés lehet egy gyereknek, ha soha nem tudhatja meg, ki az apja?"

Milyen érzés lehet egy apának, ha soha nem tudhatja meg, hogy gyereke van valahol?