Apukám nagyon erőszakos velem, mit tegyek?

Anyunak azonnal szólni, ha nem törődik veled, vagy nincsen anyu, akkor szólni valamelyik felnőttnek, ha nincs a közelben, akkor szólni az ófőnek, vagy a gyámhivatalban, esetleg a rendőrségen bejelentést tenni.

Nem csak a rángatással van a baj, hanem azzal, hogy már rettegsz tőle. Kérj segítséget!

Ha nem mersz senkinek sem szólni erről, sajnos fel kell készülnod arra, hogy ez egyre rosszabb lesz. Nem akarlak ijesztgetni, de lehet, hogy apád iszik, vagy van valakije. Ha hagyjátok elmérgesedni ezt a helyzetet, apukád egyre zsarnokoskodóbb és kiabálósabb lesz, még komolyan meg is verheti anyukádat vagy téged.

Jó lenne ennek időben elejét venni.

Sajnos a családon belüli erőszak egy nagyon bonyolult probléma, és nincs megnyugtatóan rendezve jogilag. A rendőrség addig nem foglalkozik az üggyel, amíg patakokban nem folyik a vér. Egyetlen megoldás az lenne, ha anyukád a sarkára állna, és elválna - ha nem maga miatt, legalább miattad. Ha ezt ő nem teszi meg, gyakorlatilag nem lehet rajta segíteni (legális keretek között legalábbis). Én személy szerint ha egy felnőtt férfi kezet emel egy kislányra, azt addig ütném, amíg mozog - sajnos ezzel szemben a magyar jogi keretek a bántalmazónak kedveznek (ami eddig tett, az papíron max. könnyű testi sértés, és még tanú sincs - az okozott lelki sérülés ill. a dolog durva elfajulásának lehetősége nem érdekel senkit).

Annyit tudnék javasolni, hogy próbálj kollégiumba kerülni (ha van lehetőség hatosztályos gimnáziumba menni, akkor nem kell két évet várnod rá). Beszélj anyukáddal négyszemközt, bár ha ilyen bizonytalan, akkor csodát ne várj. Hat évig nem nagyon lehet "lapulni" otthon, így muszáj valami megoldást keresni (vagy kolesz, vagy önként kérheted az állami gondozásba vételedet, de ez egy lelkileg rendkívül megterhető macera, és nem lesz egyszerű így elindulni az életben, gondolok itt a tanulmányok finanszírozására). Az első lépés mindenképpen az lenne, hogy beszélj őszintén, négyszemközt anyukáddal.