Apám miért nem hajlandó elismerni, hogy igazam van, és jobban tudom?

Sziasztok, 20 éves lány vagyok. Van 3 kutyánk, kettő egész szófogadó, de van egy fiatal fél éves uszkárunk. Ő elvileg apáé, de neki fogalma sincs, hogy kéne nevelni. Egyszerűen borzalmas nézni ahogy foglalkozik vele. Hagyja hogy ráugráljon, hogy nagyon durván játsszon, semmiért nem szól rá, ha pórázon viszi, akkor hosszú pórázon hagyja hogy rángassa.

Persze néha elszakad a cérna és kiborul, hogy miért ilyen neveletlen. Ma pl kiabált szegény kutyával, amiért nem vitte neki vissza a labdát. Mikor megemlítettem, hogy ha kiabál vele akkor nem is fogja soha visszavinni, akkor én vagyok a nagyszájú, ne akarjam megmondani, mit csinál. Ha elvisszük sétálni a kutyákat, nem engedi, hogy én vigyem a kiskutyát, pedig én tudom, hogy lehet megtanítani hogy szépen láb mellett menjen és ne rángasson...

Látom rajta hogy szereti a kutyát, de annyira nincs érzéke a neveléséhez, hogy azt fáj nézni. Ráadásul nagyon bosszant, hogy egy tök értelmes kutya, és nincs kihasználva, hanem hagyjuk vadulni.

Miért nem hajlandó elfogadni, hogy ehhez jobban értek, és miért nem bízza rám?

Ha rászólok, akkor csak kiabál velem. (pl tárva-nyitva hagyta egyszer a kertkaput, szóltam neki hogy csukja be, mert kimegy a kutya, mert még alig volt nálunk pár hete, és nem tudja hogy nem szabad, erre üvölteni kezdett velem, hogy ne mondjam meg neki, hogy mit csinál)

Tudja, hogy értek a kutyákhoz, az öreg kutyánkat is én neveltem meg öregkorában, addig rettenetesen viselkedett, de amint foglalkoztam vele, jólnevelt lett.

Mi a fenét csináljak? Próbálok egyedül foglalkozni a kutyával, de nehéz, mert csak hétvégente vagyok itthon meg szünetben, ő meg minden nap, és teljesen elrontja.

Ez valami komplexus, hogy ne a rangsorban alatta álló mondja meg neki hogy mit tegyen? Miért ilyen önfejű?