Nem erdekes az, hogy amikor a gyerek egy 100. 000 Ft-os telefont kert, rogton megkapa, amikor pedig azt kerte a szuleitol, hogy vigyek el pizzazni, hogy legyen egyutt a csalad, rogton nemet mondtak? Mire veljem ezt?

Mert a telefon egy tárgy, amivel elvan a gyerek, a pizzázás meg egy közös családi program.

Nincs idejük/kedvük. Am az én anyukám (vele élek, elváltak) a tanári fizetéséből nincs annyira elengedve, de mindent megtesz, hogy kedveskedjen nekem.:) Bezzeg apa, aki haggyuk mennyit keres (félrelépett a főnökasszonnyal...) amikor láthatása van elvisz egy 3-4 órára. Szokásos program : meki, mozi. Ennyi. Meg "csavargunk" még valahol. Szülinapkor meg egyéb alkalmakkor meg odanyomja a drága ajándékát és csá. Én anya ajándékait sokkal többre értékelem, mint apáét, mert tudom, hogy nem azért adja mert szeret nem pedig azért, hogy befogjam a számat, hogy velem igen is tőrődik.

*törődik

még az előző vagyok és annyiszor töröltem ki az utolsó mondatot, hogy értelmetlen lett..szval helyesen: anya azért ad ajándékot mert szeret és nem azért, hogy letudjon engem azzal, hogy ad ajándékot=nem hanyagol el. Legalábbis gondolom apa ezt gondolja, hogyha vesz valamit azzal a vele töltött időt kárpótolja

Vajon a gyerek melyiket választaná,ha megkérdeznék tőle a szülei,hogy a telefont kéri vagy elmenjenek egyet pizzázni?

Nagyon leugatják a szülőket, mert nem látnak tovább a kérdésnél. Nem mindegy, hogy a gyerek mikor akar elmenni pizzázni. Akkor, amikor a szülő hullafáradt, dolga van, vagy semmi kedve pizzát enni. A másik, hogy együtt legyen a család? Hát otthon is együtt van, nem kell ahhoz pizzériában ülni....