Az hogy lehet, hogy egy anya nem szereti a tulajdon gyermekét?

Arra fogja, hogy mikor a baba megszületett, sárgasággal kezelték, ezért az első pár napban nem volt ott mellette sokat, és így nem alakulhatott ki az a kötődés, aminek kellett volna. Ennek van értelme? Persze, elismerem, nagyon fontosak az első pár nap eseményei, de azt nem lehetne utólag behozni?

A pici most egy éves lesz, anyuka az apát szépen kirúgatta a munkahelyéről, mert nem tud 8 órán át meglenni egyedül a gyerekkel, és folyton hazahívta, fenyegetőzött, hogy ha most nem jön azonnal, akkor vagy ő ugrik ki az ablakon, vagy a gyereket dobja. Valószínűleg most apuka lesz GYES-en (ahhoz képest, hogy egyáltalán nem akarta a gyereket, sokkal jobban bánik vele, mint az anyuka, aki évekit stresszben volt, hogy nem jön össze, és ő nagyon babát akart), anyuka meg megy dolgozni, de mégis, hogy lehet, hogy egy anya ennyire ne tudja kezelni a gyerekét? Értem én, hogy az első pár év a legnehezebb, de attól még nem kéne ennyire hisztérikának lenni... A gyerek szegényke meg ezt később biztosan meg fogja szenvedni, és csak azért, mert az anyja éretlenül kierőltette az életét.

Hogy létezhet ilyen? Vagy ez mindenkivel előfordul a legnehezebb pillanatokban?