Mit válasszak? A páromat vagy a szüleimet?

Ha masra nem is, de arra mindenkepp jo volt a szuleid "bunkozasa", hogy kiderult, a baratodra se szamithatsz, ha baj van, hiszen te irtad, hogy a parod nem hajlando "befogadni" teged. Egy 35 eves ferfinek mar lassan azon kellene gondolkodnia, hogy komoly kapcsolatot alakitson ki, nem pedig ilyen helyzetben elni, hogy ejfelig baratnozik, utana eli a sajat eletet. Jo esetben legalabbis komolyabb dologra kellene vagynia. A szuleid ezt meg is mutattak neked...

Nos, anyukad nyilvan alomvilagban el, foleg, ha egy meleg amerikai szarhoz szeretne felesegul adni teged. Ez nevetseges, de hat mindegy, nem is ez a lenyeg.

27 eves vagy es ugy elsz, mint egy tini. A szuleid kenye-kedve szerint vagy elengedve otthonrol, pedig ebben a korban meg elned kellene. Nem is csoda, hogy ilyen korlatok kozott nehezen talalsz normalis parkapcsolatot. Irtad, hogy nincs lehetoseged elkoltozni, ok. Megertettem. De ettol fuggetlenul ugy gondolom, hogy nem szabad ebbe a helyzetbe beletorodni. Ki kell szakadnod ebbol a kornyezetbol, mert mind addig, amig otthon elsz felnottkent, a szuleid nem fognak komolyan venni teged es bele fognak szovegelni tovabbra is az eletedbe. Valami megoldast kell talalni a koltozesre, a pasidtol pedig siman talalsz jobbat. Rengeteg 30 koruli fiu van, akik szabadok, normalisak, csaladot is szeretnenek es nem utolso sorban: ha bajban vagy, akkor melled allnak es nem ugy tekintenek rad, mint egy kobor kutyara, amivel csak a vaj van, ha befogadjak...

te ezt miért tűröd el? a te fizetésedet nem veheti el senki sem az elvárható h ha ott laksz szállj be a rezsibe és a kajába

továbbá egy 27 éves felnőtt nőnek senki se akarja meg megszabni kivel és hova megy mint ha egy kiskorú lennél fogd a ruhád és menny albérletbe mire vársz még? rövid az élet telik...

"Mit tegyek?"

1. Ezt a barátod kirúgod. Nem azért, mert cigány vagy sem, hanem mert nem akar veled élni, és nem is titkolja.

2. 27 évesen lelépsz otthonról. Van munkád, veszel ki lakást, és elkezdesz felnőtt módra élni.

A családod is többre fog tartani, ha látják, egyedül is boldogulsz.

Ettől függetlenül szüleid is elég furcsák, hogy 27 évesen gyerekként kezelnek.

Van bármilyen alapja annak, hogy a szüleid nem szeretik a barátodat?

Te anyagilag függsz a szüleidtől vagy ők tőled? A barátod a saját szüleitől?

Vannak olyan helyzetek, hogy a szülők próbálják védeni a gyereküket egy csalódástól. De ez szerintem nem ilyen. Ha a szüleid komolyan mondják és gondolják ezeket, amiket fentebb leírtál, akkor probléma van a gondolkodásukkal.

Ha te szereted a barátodat és nem akarod elhagyni, akkor lehet megpróbálhatnád, hogy leülsz szépen a szüleiddel. Nem emeled fel a hangod, nem kiabálsz, nyugodt maradsz, akkor is, ha ők nem. Elmondod nekik, hogy miért szereted a barátodat, hogy mennyi jó tulajdonsága van és hogy nagyon örülnél, ha elfogadnák. Mert ha nem, te nem fogsz vele szakítani az ilyen-olyan hóbortjaik miatt és Adam Lambertért sem. Felnőtt és sikeres nő vagy és meg tudnál állni a saját lábadon és nem zsarolhatnak téged. Elmondhatod, hogy ha elveszik a pénzed még egyszer, akkor a következő fizetésed egy külön bankszámlára tárolod és ha továbbra is elviselhetetlenek, akár el is költözhetsz albérletbe.

Azt hogy a barátod nem akar gyereket, sem házasságot, ezt ő mondta, vagy csak nem beszéltetek még erről? Mert lehet érdemes lenne szóba hoznod, hogy tudd, mire számíthatsz. Nem kell ajtóstul rontani a házba, csak finoman megkérdezni, hogy ő hogy gondolja. És ennek fényében át tudod gondolni, hogy mit akarsz a jövőben tőle.

Szerintem nincs azzal probléma, ha egy felnőtt ember a szüleivel lakik. Én is ilyen fiatal felnőtt vagyok. Jól érzem magam, ők is jól érzik magukat. Rám építő jelleggel hatnak és sokat segítenek. De az alapján ahogy te leírtad, nálad nem így van. Ugyanakkor nem gondolom, hogy választanod kéne a barátod és a szüleid között. Talán a szüleidet kéne kicsit elfogadóbb stílusra szocializálni.