Van remény, hogy ember lesz az öcsémből? Ti mit tennétek a következő helyzetben?

Van egy kései meglepetésöcsém, idén lesz 9 éves. (Én vagyok 20). Anyám

agyonmajmolja, apám néha túl szigorú vele néha nem, nekem meg kezd az agyamra menni

az egész.

Anyám olyan alap dolgokra nem képes rávenni öcsémet mint a játékok elpakolása

esténként, nyavajgás nélkül megenni a kaját édesség előtt (minden egyes nyomorult

alkalommal nyíg..), tanulni rendesen (nyilván segítséggel), időben fekvés, de sokáig

a mindennapi fürdés is ismeretlen fogalom volt, mert ő nem szeret fürödni. Most már

legalább arra figyel, hogy minden nap fürödjön. Sőt ki is megy és egyedül fürdik...

bár szerintem biztos, hogy ezt is csak én és a nővérem nyomására intézi.

Ja és 9 éves a gyerek, de a mai napig ő végzi el a WC-papír operációt... gondolom

megtanítani azért lenne luxus, mert az határozott felszólításokkal jár, vagy én nem

tudom... Fogmosást a mai napig nem tudom csinálja-e minden nap.

A gép előtt ül egész nap sokszor, debil videókat nézeget, de olyanokat amik tele

vannak káromkodással. Nem vagyok se számítógépfóbiás, se olyan aki szerint

kiscserkészt kéne nevelni a gyerekből, de az "olyan tiszta leszel mint az anyám

se**nyílása", "megerőszakollak, hehe" meg "suprise, madafaka" szintű videóknál egy

"ezt nem szabad" mellett ki kéne kapcsolni azt a nyomorult gépet/elvenni a tabletet,

stb. Ezt egyszer mondtam anyámnak, akkor egyszer elvette tőle a tabletet (kölyök ki

is bőgte a lelkét...) de azóta semmi, csak hagyja. Jobban káromkodik mint anyám meg

nővérem együttvéve, de akkor se állítja le. Én sem állíthatom le, mert a szintén

géniusz apám simán káromkodik előtte (és én nem fogom továbbadni a "felnőtteknek

szabad de neked nem" című műsort). Annyit tudtam megtenni, hogy a PC-s YouTube-on

bekapcsoltam a biztonságos módot.

Mikor alszom akkor csak bejön a nappaliba (máshol élek csak hazajárok néha

egyetemről és ott alszom) elkezd matatni a játékokkal. Mondom neki, hogy menjen ki

mert még alszom, csak rám néz és folytatja. Megkérdezem hall-e, erre "igen, de keres

valamit". Kiküldöm, kint ugat anyámnak (ő azért megmondja neki, hogy nem, nem vagyok

hülye).

És ami messze a legjobban irritál: nem képes megmondani a szerencsétlen kölyöknek,

hogy otthon beszéljen magyarul (Angliában élünk). Sőt, ő kéri meg anyámat, hogy

beszéljen angolul, amit ő meg is tesz, már vagy 4 éve. Kétszer nyaraltunk otthon

mióta kijöttünk: először otthon még azért magyarul beszélt, másodszor már otthon is

angolul beszéltek. Egy ideig átállt a magyarra mert viccesnek tartotta a

káromkodást, de aztán visszaállt, sőt, nyomja az angol káromkodást úgyhogy még

"poénból" sincs hiány.

Van egy 4 éves magyar gyerek itt, akinek meg lett mondva, hogy otthon csak magyarul

hajlandók beszélni. Ő folyékonyan tud magyarul, míg öcsém két mondatot nem bír

rendesen kinyögni a géniusz anyja miatt. Telepítek neki programot, látja a

nyelvválsztót, már kéri az angolt... (persze nem állítom át neki). A dolgot tetézi,

hogy anyám angolimádó... egyszerűen tragikus.

Anyámmal ha ezeket megpróbálom megbeszélni akkor egész kifogásrendszer áll a

rendelkezésére, két szerencsétlen körülmény miatt. Az egyik, hogy mivel apám gyakran

egy barom, "ezért" ő enged neki pár dologban, hogy "tudja hol elengedni magát". Ez

csak duma, mert akkor is ilyen amikor apám pl. nincs otthon. Egyébként (anyám

kezdeményezésére) most fognak különmenni apámmal, szóval most rendesen le lesz

tesztelve ennek az indoknak a valóságtartalma.

A másik, hogy a gyerek állítólag egy kicsit autista; megállapítottak nála suliban

egy enyhe autizmus spetrum rendellenességet. Nem lehet észrevenni amúgy, csak

állítólag bizonyos dolgokban lassabban haladhat, meg valamivel nagyobbak lehetnek az

igényei stb. A tanár az első infók között megmondta, hogy emiatt nem kell vele

elnézőbben bánni, és egyébként emberek milliói nőnek fel így anélkül, hogy

egyáltalán tudnának róla (a jó nevelésnek köszönhetően ugyanolyan

beilleszkedőképesek mint bárki más). Ennek ellenére anyám rendszeresen kifogásként

használja ezt a nevelés teljes hiányára. Amikor szembesítem a tanár infójával akkor

csak hadovál össze-vissza.

Mivel emiatt az enyhe difi miatt nagyobbak lehetnek a gyerek igényei, ezért kap

cirka 130 ezer Ft-nak megfelelő összeget havonta(!) (Welcome to England :D) azért,

hogy vegyen neki egy-két játékot, meg elmenjenek egy-két jó helyre. Persze mit kezd

anyám ezzel az összeggel? Majmolja; tömegével veszi a játékokat (amit csak kiejt a

száján gyakran, mostanában már a nagyon drágákat ritkábban) meg elcseszi magának

minden szügségtelen dologra. Nagynéha el is mentek valahova az elején... a pénz nem

is elég, még overdraft-ba is bele megy. Most hogy külön mennek a szüleim elég

szűkösen fognak élni, legalább ez a játékdömping megszűnik.

Nagyon szeretném tartani a kapcsolatot az öcsémmel mindig, meg segíteni neki az

életben, stb. de ha egy kis összeférhetetlen degenerált lesz aki a saját nyelvén sem

beszél, akkor se vele nem fogok szóba állni, se az édesanyjával. Szerintetek mit

lehet tenni ilyenkor?

Elnézést a regényért.