Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

27 éves nő vagyok, a Párommal élek alapvetően boldog párkapcsolatban. A családomért viszont annyit aggódom, hogy ez már lassan kihat az egész életemre. Nagyon sok gondjuk van, anyagi- és részben alhololproblémák is. Én pedig nem tudok nekik segíteni, és ez egyszerűen felőröl. Sok rossz döntést hoztak, talán a legrosszabb döntésük az volt, hogy összejöttek, és becsúsztam én. Ezt nem szokták emlegetni, de tudom, hogy csak emiatt maradtak együtt. Lassan mi is szeretnék családot, gyerekeket, de mindig beárnyékolják az újabb problémák, amikkel felhívnak. És ha nem tudnék róla, az nem segítene, ha meglátogatom őket, úgyis kiderülne. Lassan szeretnénk mi is családot alapítani, de mindig rettegek, hogy milyen újabb probléma jön elő a szüleimnél, amit végül én érzek kötelességemnek megoldani (ha egyáltalán meg tudom). Közben a Páromat - szerintem is jogosan - kikészíti, hogy akárhányszor meglátogatom a szüleimet, mindig sírva jövök el tőlük. Mindig mondja, hogy ne törődjek velük ennyit, felnőtt emberek, de ez nem ilyen egyszerű. Persze tudom, hogy azzal nem segítek, ha én készülök ki, de ha jó kedvem van, bűntudatom lesz, hogy hogy merek én örülni, meg pl. elmenni nyaralni, mikor a szüleim napi gondokkal küzdenek. De annyi pénzt meg nem keresek, hogy számottevően kisegítsem őket. És valamennyit muszáj félretennem, különben mi sem jutunk soha egyről a kettőre. Ha pedig néha mégis elfelejtem, hogy milyen rossz a helyzet, és nem törődöm vele, szinte azonnal történik valami, amitől csak még rosszabb lesz. :( Mindig azon aggódom, hogy mikor fognak egy kórházból felhívni, hogy a sok idegeskedés miatt valamelyikük infarktust kapott vagy ilyesmi. De már engem is teljesen kikészít az állandó aggódás.