Sok anya miért tekint úgy a gyerekére mint kis élet- és döntésképtelen kis hülye félemberre?
Bár én még 20 éves zöldfülű lány vagyok és messze van még tőlem, hogy anya legyek, néha találkozok kisgyerekes anyukákkal és mindig kiakasztanak. De nem kell nagyon messzire menni, itt a fórumon is születnek olyan kérdések, amitől kigúvad a szemem. Nemrég attól a kérdéstől borsódzott a hátam, hogy a kérdező nővére lepasszolta neki a gyereket, de a kérdező tudta, hogy a nővére nem szereti, ha valaki festi a körmét, viszont a kislány nagyon szerette volna, hogy egyszer színesek lennek a körmei. A húga engedett a kislány kérésének és azt hiszem lehet, hogy utána le is mosták neki, de a nővére mikor rájött leosztotta a húgát, patáliát csapott, hogy hogyan merészeli az Ő GYEREKÉNEK a tiltása ellenére festegetni a körmét. Komolyan, miért kell a gyereket úgy kezelni, mint ha egy tárgy, egy tulajdon lenne, aki nem tud gondolkozni, döntést hozni? Aztán eltelik 15 év és a szülő azzal kerül szembe, hogy a gyerek életképtelen, nem talpraesett, nem tudja feltalálni magát. Apukámat is burokban tartották nagyiék és mióta különköltöztek anyától három éve, 43 évesen tanult meg rántottát sütni, azt is odaégette első alkalommal és nagymamámat hívja át takarítani magához és főzni, mert ő nem tud. Még egy példát említenék, múltkor vonaton utaztam, az ablak kb. 5 cm résnyire volt nyitva felül, de úgy, hogy ha kinyújtózkodott volna a kisfiú, akivel egy kabinban voltam, még akkor sem érte volna el a nyitott részt. De amint odament az ablakhoz anyuka hisztérikus rohamot kapott és egész úton azt hallgattam, hogy "Báááááálint azonnal szállj le onnan, ne érj hozzá, ki fogsz esni" és szegény gyereknek minden egyes mozdulata kommentálva volt, akkor is ha nyugton ült. Természetesen úgy beszélt, mint egy kis hülyéhez, ugye tudjuk, hogy a vonat tiszta koszos, de a kissrác nyalogatta a kezét és az anyja erre azt mondta, hogy "Na majd ha beteg leszel akkor azt ajánlom, hogy ne hisztizzél megint, mikor adom a gyógyszert, mert biztos, hogy megcibállak". Szerintem a gyereket nem szabad teljesen steril környezetben tartani, én is régen megettem a földet, a disznóolban játszottam egész nap és még soha nem jártam kórházban, mert kifejlődött rendesen az immunrendszerem.
Anyukákat kérdezném, akik nem ilyenek, hogy hogyan látják ezt és akik ilyenek miért viselkednek így? Természetesen a döntések szintje korhoz rendelt, de aki a gyereke lélegzését is szabályozni akarja az már szerintem beteges.
válasza:Egyidősek vagyunk, én is lány vagyok, az utolsó négy sorodat mosolyogva olvastam, én sem nőttem fel különb környezetben, imádtam a iszokban játszani, a sár, föld és fű volt az alapanyagom főzéscékézsnél, imádtam a gyerekkorom.
Hálistennek engem szüleim soha nem steril környezetbe neveltek, szépen kialakult az én immunrendszerem is.
Végülis sok szülő úg gondolja hogy 18 éves koráig a gyermeke képtelen egyéni döntést hozni, ezért segit neki, támogatja őt, tereli egy út felé. Nálam is ez megy, de már kezdek egyes úttereléssel nem egyet érteni... 20 évesen lassan már az én utam szeretné járni, egyéni döntésekkel. Ez igy a jó.
De ott van barátnőm, ő a te példádnak a szörnyű változata : úgy képzeld el hogy 18 éves koráig azt sem tudta hol van az állomás a városban... Pedig ott lakik tőle vagy 15 percre. Az anyja mindenhova hurcolta, nehogy sétáljon az utcán, mindent a feneke alá tett, a szobáját mindig kitakaritotta, főzött mosott rá. Jelenleg a csaj is 20 éves, főzni nem tud, takaritani sem-ezt még az anyjától várja el a mai napig is, kissé életképtelen de lassan fejlődik (lett barátja és ezért).
Sok szülő túlzásokba esik és ez itt a baj !!
Nem kell az a marhaszoros póráz a gyerekre...
válasza:Nagyjából egyetértek, két megjegyzés:
1. azért a homok, föld nem olyan redva mint ami a vonaton van. Inkább ennék meg 21 éves létemre egy marék földet a kertünkből, mint hogy a számhoz érjek miután megfogtam bármit a vonaton. Egy dolog az immunrendszer kifejlődése, meg egy másik dolog valami lepra amivel évekig hurcolhatod a gyereket bőrgyógyászhoz. Én kutyával egy lakásban nőttem fel, nagypapámnál békákkal játszottam, homokot ettem, stb, de strandon nem mászkáltam mezítláb, nem ültem rá nyilvános wc-re, stb.
2. A másik véglet se jó, aki mindent ráhagy a gyerekre. Az is nagyon rossz tud lenni.
De a példáid jók, nem kell folyton a gyerek helyett dönteni. Anyám soha nem engedett főzni, mert úgyis elrontanám, most 21 évesen büszke vagyok ha egy rántottát meg tudok csinálni ehetőre :/ Most kezdek önállósodni hogy elköltöztem otthonról.
Meg kell találni az arany középutat.
válasza:Azért egy kisgyereket automatikusan korlátoz az ember. Oké hogy ettetek földet, de azért ha meglátod a fiadat a kertben amint a frissen "sütött" homoksütit akarja megkóstolni mert anya is megkóstolja a sütit hogy megsült- e, akkor leülsz mellé és elmagyarázod hogy ezt nem szabad, teszed ezt azért mert az anyja vagy.
A vonatos jelenetben semmi kivetni valót nem találtam, talán az ablaknál azt ahogy rászólt de fogod még félteni te is a gyereked :D Az hogy nem nyaljuk a vonatpiszkos kezünket szintén evidens dolog, de egy gyerek ezt magától nem tudja. Az úgy beszélt mint egy kis hülyének dolgot nem igazán értem. Egy gyereknek meg kell fogalmaznod hogy mit miért nem, mit hogyan igen, és ezt néha elég körülményesen szokták az anyukák de ez nem jelenti hogy hülyének nézik a gyereküket.
A főzés és az önállóság dolga szerintem érthetetlen példádban szereplő szülők részéről, ugyanis életre is kell nevelni azt a gyereket, nem leszek neki ott mindig 0-24ben ahogy, amíg gyerek volt ott voltam. Igenis fontos hogy megtanulja ellátni magát, hogy átlássa az olyan dolgokat mint a miből is él az ember (költségvetés) de ezen a téren nem taníthatok meg neki mindent mert sok olyan van amire magától akar és magától kell rájönnie. Nem mondhatom meg neki hogy ennyiből és így élj, én csak útmutatót, modellt adhatok hogy én így csinálom. De tulajdonképpen ennyi a dolgom, és ez is nehéz mert nem könnyű jó modellt adni a gyerek elé.
Nagyon tudom sajnálni azokat akiknek az anyja apja csak azt mutatja meg hogyan nem szabad élni, de szerencsére az élet is elég jó tanító mester, és az ember ha felnő meg tudja találni a maga útját és azokat az embereket akik tudnak segíteni neki, és akikkel szeretne lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!