Miért olyan nehéz megérteni, hogy attól hogy valaki elmúlt 18, még nem csinálhat akármit?

Semmi gond nincs ezzel, attól, hogy valaki betöltötte a 18-at és hivatalosan már felnőtt, attól még nem biztos, hogy tényleg fel is nőtt. Nincs keresete, sok döntésben nem tud felelősségteljesen dönteni a legtöbb fiatal, a szüleire szorul még bőven nemcsak lakásban és pénzben, hanem tanácsokkal az életben, segít dönteni nehezebb helyzetekben, és nem gond, ha megtiltanak egy-két dolgot, mert amint írtam, még a legtöbb fiatal nem képes mérlegelni a legtöbb élethelyzetet.

Buta gondolkodás az, hogy a gyerek 18 lett, már felnőtt, azt mondja a szülő, hogy azt csinál, amit akar, joga van hozzá. És ha drogozik? Akkor is azt csinál, amit akar, mert joga van hozzá? És még ott vannak a felelőtlen párkapcsolatok, a mértéktelen bulizás és pia, a kötelességek elhanyagolása...

Nagyon szűk látókör kell ahhoz, hogy valaki azt állítsa: "Azt csinálok, amit akarok!"

Sajnos nem azt csinálok amit akarok tíz évesen, húsz évesen, hatvan évesen! Ha egy családi közösségben élünk, egymástól függünk! Mindenkinek megvan a kötelessége, feladata, utána következnek a jogai!

Ezt a sorrendet sokan elfelejtik, hiszen az, hogy "úgy élek ahogy akarok", azt csinálom amit akarok", egyenesági következménye annak, hogy nem függök senkitől!!!

Akikkel függőségi viszonyban élek, kompromisszumot kell kötnöm velük! Ebből ki lehet lépni 18 éves kor után, de a kilépés azt jelenti, hogy támaszkodni sem fogok rájuk sem érzelmileg, sem anyagilag!

Teljesen jó a hozzáállásod, az én gyerekeim már elmúltak húszévesek, de még tanulnak, gyakorlatilag itthon laknak. Mindig szólnak, hogy most ide-oda elmennek, nagyjából mikor jönnek. Ha másképp alakul (ottalvósra fordul a buli), küldenek legalább egy SMS-t, hogy ne aggódjak:-) Családi progikra eljönnek, az természetes.

Egyébként ez nemcsak a szülőkkel van így, és még csak nem is a nagykorúságról szól elsősorban, párkapcsolatban is megbeszélik a felek a programokat, tudósítják a másikat, ha változás van.

"Azt csinálok, amit akarok!"

Ha van nagy, kemény brokid, önálló vagy, eltartod magadat, és nem a szüleid nyakán dekkolsz, kéjsóváran várva az apanázst, akkor igen. Nagy király vagy.

Ha nem, akkor meg ismered a mondást: "amíg az én kenyerem eszed..."

Hány évesek a barátaid????

Ez a normalis hozzáállás...

Én nem élek "otthon"..uganezt a férjemmel is elvárjuk egymás irányában..

Plusz a mai napig, ha elutazunk messzebb, akkor jelzem. Szülőknek, hogy megjöttünk, elindultunk..

30vagyok mégis aggódnak.. Ők is szólnak nekem...hiába a70km távolság

Ne mondd ezt nekik. Mondj igent, és ha az időpont épp beleesik a 10%-ba, akkor lemondod.

Szerintem meglepődnél, hányan csinálják így :D