Párom nagylanyat mar 6 éves kora óta neveljük (most 17). Anyja Angliában. Ahogy no a lany. Ugy hülyíti (egyre jobban szereti es penzeli) folyt kov?

Beszélgessetek, próbálj türelmes lenni, kamaszodik. A kamaszok ilyenek, burokban élnek, kész ténynek veszik a jót, amibe belecsöppentek, mert a rossznak a közelébe sem jutnak. Pár év múlva megváltozik, hálás lesz azért, amit tőletek kapott, csak nyíljon ki egy kicsit a csipája, és kapja meg az első egy-két pofont az élettől.

ha viszont anyucival kedves, abban az esetben ne foglalkozz vele, ha kér valamit(de nem szépen) mondd hogy anyuci majd segít neked meg ilyesmi(de ezt már csak akkor ha semmi nem használ)

Aki távol van, az mindíg kedves hozzátartozó. Majd 20-30 év múlva egészen más érzelmei lesznek, addig tarts ki.

Ne féltékenykedj az anyjára, az anyja nem neveli, csak a seggét nyalja, hogy kompenzáljon. Nem kell 20-30 évet várni, be fog nőni a feje lágya hamarosan, nyugi. Csak nőjön fel.

Mi harmadikos kora óta neveljük a 19 éves lányát a férjemnek. A helyzet hasonló, csak a nagylány már lett olyan rafkós hogy elintézze hogy tönkremenjen a kapcsolatunk és váljunk. Persze mindezt úgy hogy mossa kezeit, de a háttérből irányítgatja a szálakat. Gondolom őt pedig az anyukája. Én azt javaslom neked hogy ne foglalkozz a lánnyal. Legyél kedves vele vagy nézd levegőnek. Csak a pároddal foglalkozz inkább.

Ne feszulj bele ebbe, es ne probald az anyja ellen hangolni. Hagyd hogy o jojjon ra sajat maga arra hogy mit tettetek ti erte es mit az anyja. Nyugi, ra fog jonni.

Ha kijárja a sulit ideje a lányt elküldeni az anyukájához világot látni. Minél hamarabb teszitek meg ezt a lépést annál jobb lesz. Ott, lakva majd megismeri az édesanyját, és mindazt amit érte képes megtenni. Távolból könnyű mosolygósnak lenni és gondoskodónak látszani. Oda kell mennie a lánynak, esetleg valami állást vállalni. Egy év sem fog eltelni, meg fogja látni a VALÓSÁGOT. Abban az esetben fog csak kinn maradni ha beleszeret valakibe. Így viszont folyamatos gubancok és nézeteltérések várhatók.