Mit gondoltok erről a nevelésről? Többi lent

15 éves lány vagyok.Pár hónap múlva 16.A testvérem 8 éves fiú.Anyukám látványosan őt szereti jobban.És nem,ezt nem pusztán így érzem,tényleg így van.Ő hozzá bármikor jöhetnek a barátai játszani,én meg örülök,ha nyáron megengedi.Mi a barátnőmmel bemegyünk a szobámba és beszélgetünk.Ő a barátaival meg a fél házat szét szedi.Jó,persze még kicsik..De nem értem,hogy hozzám miért nem jöhet seni se..Azt mondja csavargok,holott havonta egyszer ha elmegyek a városba kb 1-2 órára.Annyira látszik,hogy nincs tisztában a velem egykorú lányokkal..nem magamat akarom fényezni,de összetenné mindkét kezét,ha tudná mennyire jól járt velem.Úgy értem,én nem sipákolik,hogy Iphonet kapjak,mert az olyan menő.Nem vetetek meg velük semmit.Nem vagyok divat őrült.Egyáltalán nem pasizok,nem hordok magassarkú cipőt,kivágott fölsőt,mini szoknyát,vagy pi*sa gatyát.Nem festem szét az arcim.Pontosabban csak szempillaspirált használik,de ez neki már durva..Nem vagyok rossz tanuló se.Gimnazista vagyok(9-es) 4es átlaggal.Este 9kor kiviszik a telefonomat a szobámból.Holott általában lecke ügyben szoktunk az osztálytársaimmal beszélni,de így azt se tudok..Mikor haza érek a suliból muszáj pár órát pihennem,hogy a napi 8 óra suli után másnapra is tudjak tanulni.Így este szoktam(20-...)De 22:00kor már nem tanulhatok,mondván hogy késő van.Mivel a telefonomat már 21kor elveszik így reggel se tudom fölkelteni magamat,hogy akkor tanuljak.Azt hiszik,ha megvonnak mindentől azzal pont segítenek.Holott pont emiatt nem birok rendesen készülni a sulira..Úgy kezelnek,mint egy 5 évest.Úgy érzem magam,mintha egy cellában lennék.Már depressziós is vagyok szerintem.(nem,nem vágom az ereimet stb..)De az utobbi időben zokogva alszok el.Néha órán is elkap a sirhatnék.Sokszor egész nap alig birok egy falatot is enni.Nem tudom meddig birom ezt még..