Tényleg nekem kellene még többet érdeklődni?

Pár hónapja költöztem el a szüleim házából, előtte sem volt valami jó a viszonyunk, apámmal volt, hogy hetekig egy szót sem váltottunk, mindenki élte a kis életét. Most többszáz km-re lakom tőlük, havonta kb. kétszer járok haza egy-egy hétvégére, illetve hetente 1-2x beszélünk telefonon vagy Skype-on, amit szinte mindig én kezdeményezek. Úgy gondolom, az, hogy ennyit utazok a hazajáráshoz, hogy heti szinte hívom őket, érdeklődök az otthoni dolgokról, az én részemről épp elég. Hozzátenném, hogy mikor otthon vagyok, kb felém sem néznek, ugyanúgy keresztülnéznek rajtam, mint régen. Apám viszont a minap a szememre vetette, hogy nekem kellene többet érdeklődnöm, én vagyok az, aki nem kezdeményez feléjük és én vagyok a hibás, amiért őket nem érdeklem, mert ők sem érdekelnek engem. Az egész abból indult ki, hogy családi vita volt, és én azt mondtam, hogy a testvérem állandóan körbe van ugrálva, rajongva, míg engem két hétben egyszer látnak, akkor sem kérdezik meg még azt sem, hogy élek-e még, erre mondta ezt apám. Vajon kinek van igaza, tényleg nekünk kell állandóan a szüleinket keresni, tényleg a gyereknek kell a felnőtt felé lépnie és a kapcsolatot fenntartania, alakítania?