Mit tegyek hogy a szüleim megváltozzanak?
14 èves làny vagyok, ès kèt ève külföldre költöztünk.
Most ballagtam nyolcadikbòl, de a szüleim nem engednek meg nekem semmit sem.
Èn nem bulizni szeretnèk, meg fiuzni, hanem elmenni a baràtnômhöz suli utàn egy-kèt óràra, vagy megnèzni egy filmet, vagy valami ilyesmi, de a szüleim nem engedik ezt meg.
Az osztàlytàrsaim szinte minden màsodik nap hívnak valahovà, hogy menjünk sètàlni, vagy fagyizni, ès a szüleim vàlasza mindig az hogy nem.
És ebben az a vicces,hogy egy lakóparkban èlünk, ès az összes osztàlytàrsam itt lakik (kb. 5-6 bèrhàz van egy helyen, ès egymàs mellett van az összes).
A mùltkor elhívtak gríllezni, a mi bèrhàzunk mögötti bèrhàz elé, de nem engedtek, pedig max egy màsfèl óràig tartott.
Sokszor ôk maguk vittek a suliba, holott elôttünk van, az ablakbòl làttak volna, ès ez azèrt màr nekem is ciki, mert mèg a kisebbek is egyedül mennek suliba.
Két èv alatt, hàromszor engedtek el az osztàlytàrsaimmal, de akkoris folyton hívogattai, meg kèrdeztèk hogy mikor megyek màr haza.
Ballagàs elôtt az osztàlyom elment kiràndulni 2 napra, de engem nem engedtek, ès egy csomò jò dologbòl kimaradtam.
Mindig jò tanulò voltam, nem kàromkodom, ùgy gondolom elèg jó gyerek vagyok, de valami miatt mègsem bíznak meg bennem.
Pròbàltam velük többször beszèlni, de vègûl mindig lekiabàltak, hogy èn mèg kicsi vagyok. Egyszer nagyon kiakadtam, akkor feleseltem nekik elôször, ès az is volt az utolsò. Azt mondtam nekik, hogy alig vàrom hogy betöltsem a 18-at, de azt feleltèk, hogy "mièrt akkor mi lesz? Csak nem azt hiszed hogy majd minden màshogy lesz?". Azòta màr nem is nagyon kèrdezgetem ôket, hogy elengednek-e valahovà, mert tudom mi lesz a vàlasz...
Csak ezzel az a baj, hogy szeptemberbe màr kezdem a gimit, ès mi lesz akkor ha mondjuk megtetszik valaki? Mert azèrt már èn is làtom, hogy ki helyes ès ki nem. Akkor majd leszedik a fejemet?
Meg nekem is màr pàran "udvaroltak", nyílvàn nemet mondtam mindenkinek, mert mèg azèrt fèlig-meddig gyerek vagyok, de ha megtudnàk akkor tuti bezàrnànak a szobàmba, èletem vègèig.
Egy màsfèl ève, apukàm talàlt egy fotòt a telefonomba, Leonardo DiCaprioròl. Tudni kell, hogy Ô a kedvenc színèszem, nagyon szeretem a filmjeit. Apukàm akkor èletèben elôször megpofozott. Pedig csak egy kèp volt, nem volt meztelenûl, meg semmi.
Meg mindig azt mondjàk, hogy sosem leszek önàlló, csak azt nem tudom hogy hogyan is lehetnèk, amikor soha semmit nem engednek meg.
Lassan 15 èves leszek, de mèg sohasem utaztam egyedül villamoson/metròn/busszon. Sohasem.
2 ève folyton csak velük vagyok, mert itt nicsenek rokonaink, ès màr kezdek megôrûlni.
Tudnàtok nekem segíteni? Mit tegyek hogy egy kicsit èn is önàllóbb legyek?
Egyèbkènt van egy kisöcsèm, ôt elengedtèk 2 napos kiràndulàsra, pedig Ô csak 11 èves, meg elmehet a baràtaival.
(Elnèzèst a hosszù szövegèrt)
Köszönöm szèpen a gyors vàlaszokat!
Igen, sajnos tudom hogy a szüleim màr tùlzàsba estek...
Csak azt nem tudom, hogy mit tegyek. A kisöcsèmet mindig mindenhova elengedik, jò ôt is hívogatjàk, meg 5 óra elôtt haza kell jönnie, de Ô azèrt csak elmehet.
Gondoltam arra is, hogy azèrt nem engednek, mert làny vagyok, de ez annyira hülyesèg, nem hiszem hogy minimum mèg plusz 3 lànnyal nem lennèk biztonsàgban.
Èn megèrtem hogy fèltenek, de ez nem hiszem hogy jó dolog, hiszen mindig mindenbôl kimaradok.
Èn tènyleg csak pàr òràra mennèk el, nem este 11-ig maradnèk, meg nyílvàn tudom hogy mit szabad, ès mit nem.
Anyukàm szokott beszèlni a nôvèrèvel, Ô is mindig mondja neki, hogy már tùlzàs amit velem tesznek.
nem tudom hogy ez szàmít-e, de a szüleim is elèg fiatalon jöttek össze, anyukàm 23 èves volt, mikor èn megszülettem.
Többször próbàltam velük beszèlni, de sosem hagytak èrvelni.
A szüleim sosem bàntottak, ezèrt sem èrtem a mai napig, hogy apu akkor mièrt pofozott meg. De azóta màr kòdot tettem a telefonomra, ès töltöttem le DiCaprioròl kèpeket, amit anyu is làtott, de szerencsère már nem volt belôle baj.
Nem èrtem hogy meddig kell vàrnom, hogy egyszer vègre nyugodtan kikapcsolòdhassak.
Kèrlek ha tudtok, mèg írjatok!
Semmi baj :)
Apukàm teljes magyar, anyukàm a nagyapàm rèszèrôl nèmet ès magyar, a nagymamàm pedig fèlig magyar, fèlig roma volt, de màr nagyon règen meghalt.
Anyukàmnak van egy nôvère, de Ôk teljesen normàlisak, ùgy èrtem, nem fèltik a lànyukat ennyire.
Hát én tuti valamelyik ünnepre Thomas Gordon: P.E.T - A szülői eredményesség tanulása című könyvet venném meg nekik, hátha magukhoz kapnának.
Különben ez egyáltalán nem normális. Mi lesz, ha mondjuk tovább tanulsz, de nem abban a városban? Akkor naponta mennek ellenőrizni? Vagy majd nem mehetsz egyetemre/főiskolára, mert úgy már kikerülnél az irányításuk alól?
Próbálj velük leülni, és beszélni, hogy amit csinálnak az elnyomás. Ha belekötnek, akkor kérdezd meg, hogy az öcséddel miért nem ilyenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!