Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan szoktassam le erről a...

Hogyan szoktassam le erről a férjem?

Figyelt kérdés

A házasságunk rendben van, viszont van egy dolog, ami folyton visszatér és engem rettentően zavar. Amikor a férjem picit rosszul érzi magát (tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni: egy kis megfázás, egy enyhe hasmenés, fejfájás, gyomorsav túltengés), akkor a családjával együtt abból akkora dolgot csinál, mintha a halálán lenne.

Nem ő a fő hajtóerő a dologban ugyan, hanem anyósom. Ha a férjem ugyanis rosszul érzi magát, azt általában megbeszéli a testvérével, mert egy helyen dolgoznak. A testvére leadja a drótot általában anyósnak. Anyósom akkor el kezdi hivogatni a férjem, kifaggatja arról, hogy milyen gyógyszert vett be, próbálja meggyőzni, hogy ne menjen munkába, stb.

Legutóbb pl egy hasmenésből csináltak ekkora cirkuszt, ami 2 szem gyógyszertől kevesebb mint fél nap alatt elmúlt.

Ezt a stilust "kicsit" a férjem is átvette, ha pl megfázik, akkor hiába nincs láza, ő kényszeresen 20 percenként akkor is méri.

Olyan is volt ráadásul már egyszer, hogy a páromra nagy szükség lett volna aznap az aktuális munkahelyén, de ő nem tudott bemenni, mert 37-38 fogos láza volt, ezért kirugtál. Ezt előre meg is mondták ráadásul. Én nem láttam olyan betegnek, de az anyja meggyőzte. Utána persze mi kinlódtunk...

Mit lehet ezzel csinálni? A férjem egyébként nem anyuci pici fia. Sosem volt jó kapcsolatuk az anyjával, egy napot nem birnak ki egymás mellett veszekedés nélkül. Ritkán beszélnek, nincs szoros kapcsolat. Ilyenkor viszont mindkettő megkergül.

Az anyósom gondoskodása tehát kb ebben ki is merül. Ezért vevő erre a párom? Én már bedilizek tőlük.


2016. nov. 4. 13:55
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
66%

"ÁLLÍTÓLAG a férfiak akkora fájdalmat élnek át egy nátha esetén, mint a nők vajúdáskor" - a minap olvastam eme frappáns megállapítást.

34 éves, nem anyuci pici fia (bár néha, mint pl. egy embert próbáló nátha esetén milyen jó lenne!) vagyok, ámde ezt az állítást igazolom.


Nem igazán tudsz mit tenni, tudod: megszoksz vagy megszöksz! ;)

2016. nov. 4. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 A kérdező kommentje:

Én ezt értem, de kirugatod magad, mert jaj, 37,4 fokos lázad van? És ha gyerek is lesz?

Amúgy valaki kérdezte a férjem életkorát: 29 éves.

2016. nov. 4. 14:10
 3/13 anonim ***** válasza:
69%

Nos, jogos a felháborodásod a munkát tekintve. Nem, nem játszom az állásommal, megyek én betegen is, bár a főnököm úgyis hazaküld.


Ha gyerek is lesz? Akkor lesz gyerek - normális esetben -, ha képes vagy elfogadni a férjedet a nátháival együtt. Annak szülj gyereket, akiről úgy gondolod, hogy minden tekintetben megfelel a gyermeked apjának.

2016. nov. 4. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
82%
Én nőt ismerek, aki ha 36.9 a hője akkor otthon marad, ha meg beveri a kezét, akkor végigtelefonálja a rokonságot, hogy eltört a keze :D. Nem lehet vele mit tenni, hiába magyarázol az ilyeneknek, főleg, ha van valaki aki támogatja a hülyeségben, akkor veszett ügyed van!
2016. nov. 4. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
71%
Próbáltál már beszélni vele erről akkor, amikor épp nem beteg?
2016. nov. 4. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 A kérdező kommentje:
Nem lehet vele utólag sem beszélni. Pl a kirugást sem bánta meg. "Mit tehettem volna, hisz beteg voltam." Ez a véleménye most is.
2016. nov. 4. 14:38
 7/13 anonim ***** válasza:
64%

Egy burkolt anyóscsepülés van a kérdésben. Hagyd el, nem fontos ez, ne törődj vele, ne hagyd, hogy békéteket ez zavarja.

A férfiak nehezen viselik a betegségeket - az erősebb nem a gyengébb, de ez titok, ne vesd a szemére, mert azt is nehezen viselik a teremés koronái. Huszárik kisfilmje a "Tisztelet az öregasszonyoknak"

https://www.youtube.com/watch?v=mLmylgHWvC8

művészi erővel ábrázolja ezt: az élet terhét az asszonyok viszik a vállukon, 70-80 évig, míg a férfiak harcolnak, elesnek a csatában. Ha nincs háború, akkor is heroikusan harcolnak a munkájukkal, egymással, naponta meghalnak és eltámadnak. De egy náthával, egy hőemelkedéssel nem lehet küzdeni, azért a nagy kétségbeesés. Ápold szeretettel, segítsd heroikus küzdelmét az élettel, miközben tudod, a terheket a nők viszik. A kettőtök, a családod békéje megéri ezt, mert a békétlenséggel, a veszekedéssel, a szeretetlenséggel nagyon sokat veszít mindenki.

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő" Shakespeare

2016. nov. 4. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:
84%

Nem teljesen a kérdésedre válaszolok, de hadd írjam le.


1. Én 37,4 C fokos hőemelkedéssel bemennék dolgozni. 38 fokkal már nem.

2. Nem tudom, a férjed hogyan érezte magát akkor, amikor otthon maradt. Azt sem, mi volt az a nagyon fontos dolog a munkahelyén. Azt sem, hogy könnyen talált-e másik állást, mikor kirúgták.

3. Feltételezem, férjed aznap elment a háziorvosához, és az kiírta, így maradt otthon. Nekem ez így természetes.

4.a) Ha tényleg elment háziorvoshoz, és a háziorvos kiírta, akkor a főnöknek semmi köze hozzá, hogy mi baja és mennyi a láza. Vegye tudomásul, hogy a beosztott lehet beteg. Ha kirúgta, akkor azért a munkahelyért nem kár!

4.b) Ha viszont nem ment el háziorvoshoz, akkor tökmindegy, hogy lázasan otthon feküdt, vagy a kocsmában ült. A főnöke helyében én is kirúgtam volna.


Alapesetben egyébként én is értem, hogy túlzásokba esik a férjed, de próbáld elfogadni, hogy ő ilyen és ebben (is) más, mint te vagy. Számomra nagyon rosszízű kifejezés, hogy valaki a házastársát át akarja nevelni.

2016. nov. 4. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 A kérdező kommentje:

7: Az anyósommal nincs gondom, életemben kb 10-szer láttam. A férjem hozzáállása aggaszt.

8: Ez egy olyan eset volt, amikor a párom már két hetet volt itthon a háta miatt, ez lett volna a harmadik itthon töltött hét, ezt a munkáltató pedig nem tolerálta. Kisvárosban laktunk akkor, egy egész évig nem talált munkát utána...

2016. nov. 4. 15:09
 10/13 anonim ***** válasza:
91%

Ez nekem is ismerős.

Nálunk az volt megoldás, hogy a sarkamra álltam, és megmondtam neki, hogy nem kell mártírkodni, ha én be tudok menni dolgozni, mikor lázas vagyok, akkor ő is öltözzön fel, és érje el a buszt, mert ha kirúgják, akkor itthon is balhé lesz.


Aztán egy lázmentes időszakban elbeszélgettem vele, hogy ezt nem csinálhatja egy felnőtt férfi, ráadásul nekünk már gyerek is van. Felelősséggel tartozik érte is, vannak számláink, stb. Lehet, hogy gyorsan talál állást, ha akar, de azt a pár hetet sem egyszerű átvészelni.

És ma olyan világot élünk, amikor bizony kirúgják azt, aki havonta elmegy egy hét betegszabadságra.


Nem azt mondom, hogy tüdőgyulladással, törött lábbal, és a sír széléről is be kell járni dolgozni (apukám a másik véglet volt sajnos, ő a szívrohamot is lábon hordta ki, el is vitte a harmadik), de azért nem kell előadni a hattyú halálát.

Ráadásul nekem a libidóm legyilkolja ez a dedós viselkedés. Ha este hétkor még fújni kell neki a teát, és simogatni a lázas buksiját, este kilenckor sem fogom szexi férfiállatnak látni. Ez van! Számára viszont motiváló, hogy gyorsan meggyógyuljon.


A férjemnél is ilyen a családi minta, anyós is ilyen, minden apróságba bele akar halni. Nyáron kórházban volt, hogy beállítsák a vérnyomását (amihez orvosi felügyelet kell), és úgy ugráltatta az egész családot, mintha halálos beteg lenne, épp csak végrendeletet nem írt (újra).


Ilyenkor el nem tudom képzelni, mi lenne velük, ha nekik kéne menstruálni. Havonta egy hét kötelező betegszabi, kórházi kezelés, morfium infúzió.

2016. nov. 4. 15:11
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!