Nem szeretek semmit elmondani a családtagoknak, ami lányokkal kapcsolatos, miért lehet ez? 16/f

Jónak mondható a viszonyon apukámmal, mégse szeretek neki elmondani dolgokat. Nem szeretek beszámolni, hogy mikor hova megyek, pl amikor csajjal találkozom nem szólok neki róla mert évek óta egyedül nevel mert elváltak anyával, és ő még szereti, nem nagyon nőzik..egyedül van. de én meg szeretek csajozni, találkozni lányokkal, beszélgetni velük stb. De valamiért gyomorforgató érzés vele erről a témáról beszélni. Az, h elmegyek haverommal ide oda oké, elmondom, de amint csajról van szó vagy kamuzok, vagy nem is szólok róla, és vagy lebukok h nemvagyok otthon, vagy nem. ( már volt rá példa hogy igen, lett is belőle vita, persze jogosan, mert felelölősséggel van értem és nem mondtam meg neki hova megyek)

Kicsit bennem van az az érzés is, hogy ő nem egy nagy nőcsábász ugye, hogy nekem esik szarul, h neki szarul eshet az hogy én csajozok , ő nem. (Bátyám 18, van nője, nemtudom hogy érintheti ez apát, mindenesetre nem látszik rajta nagy nyomás vagy rosszérzés.

Belegondoltam abba, hogy mi lenne akkor ha Pl Dan Bilzerian(most mondtam egy példát, ő egy csajozógép) lenne az apám, nyugodt lelkiismerettel mondanám meg neki, hogy én most találkozom xy lánnyal, és tudom hogy büszke is lenne rám, és azt is hogy ő is ezt csinálja/csinálta, és hogy milyen király dolog.:)

Egyébként a nagyszüleimnek se szeretek beszélni erről, cikinek érzem, legalábbis nem szeretek szólni, beszélni ezekről,nekik is 2-3 párjuk volt az életükben(úgy vagyok vele, h nem feleségem van, sok nőm lesz még, haggyanak már)pedig ők kérdezgetnek h tetszik-e vmi lány, van e vki. Mindig azt mondom, hogy nincs..

A bátyám 2 éve együtt van a bnőjével,oké h elviszi oda. De 16 évesen én ezt soknak találom, és úgy gondolom, 17-18 évesen se akarnám bemutatni a szüleimnek/hozzátartozóimmak a csajaimat. Anyukámnak se, pedig ő elmondja általában ha van valakije. Egyszerűen nem érzem jól magam , amikor ez a téma.

Miért lehet ez?