Igaz az, h ha valakinek egy gyereke van, akkor mar mindegy hogy megáll egynél vagy vállal még 1-2 öt?

Szerintem az első gyerek után beijed az ember, és a legnagyobb változás, amikor a többesszám belép.

Főleg, hogyha probléma is van a terhességgel.

Az első gyereket sétáltattuk -ketten-, és rémülettel figyeltük, hogy egy ismerős anyuka -EGYEDÜL!- sétált a három egyik kicsi, másik pici gyerekeivel. Aztán nem tudtam megállni, letámadtam szegényt, hogy mondja meg, de igaz lelkére, hogy milyen nehéz, hogyan bírja. Szó szerint kiröhögött. Azt mondta, emlékszik, amikor még ő is úgy figyelt másokat, mint én őt.

És megbeszéltük, hogy a kis változások fokozatosan jönnek, úgy hozzászokik az ember, hogy utólag már csak nevet rajta, hogy mitől tartott.

Addig is mániákusan írtuk a kiadásokat, arra is azt mondta, hogy náluk a harmadiknál az egy főre eső kiadás jóval csökkent, főleg a tapasztalat miatt, hogy már tudott előre egy csomó kiadást, és előre gondolkodott.

Az egy főre jutó odafigyelés is jobb, ha lanyhad, ha nyugton hagyjuk a gyerekeket, én azt mondom. Ma már fele annyit sem zavarnám a gyerekeimet, több hasznuk van belőle, ha csak hagyjuk mellettünk lenni őket, és a szemünk sarkából figyeljük őket. A negyedik gyerekem négy éves sem volt, mire magától megtanult olvasni, az első elmúlt öt és segítettünk neki. De ez csak egy példa, ez sok mindennel így volt, később, amit maguktól akartak csinálni, és nekünk csak alá kellett tenni egy kicsit, amikor úgy látszott, talán jó lenne.

Attól is függ, hogy valakinek egyáltalán miért van az az egy gyereke is. Van, akinek már csak az hiányzik, minden mása van már. Az kipipálja a gyerek rublikát, és annyi. Esetleg, a másodiknál kipipálja a testvér rovatot is.

Aztán vannak, akik látják a gyerekeikben a világot, a szerelmüket, a költészetet, az örökkévalóságot, a lehetőséget valami csodára, amit semmi mással nem kaphatnak meg. Ezek az utóbbiak úgysem fognak egy-két gyereknél magállni.

12-re: "A negyedik gyerekem négy éves sem volt, mire magától megtanult olvasni, az első elmúlt öt és segítettünk neki."

Ez nem azért volt, mert a gyerek számára hasznosabb volt, hogy a "rá való odafigyelés lankadt". Hanem megtanulta a nagyobb testvéreitől. Hasonlóan a többedik gyerek hamarabb kezdhet el beszélni, hamarabb lehet szobatiszta (természetesen ez csak általában van így, nem minden esetben).

Azzal viszont egyetértek, hogy nem jó a gyereknek, ha a szülő "helikopter" üzemmódban neveli fel, vagyis folyton hozza-viszi nagyobb korában is, nem bíz rá dolgokat, nem hagyja önállóan egy feladattal stb. És igaz, hogy sok gyereknél a szükség is ráviszi a szülőt, hogy önállóságra szoktassa a gyereket, míg egy vagy két gyereknél még van idő agyba-főbe kísérgetni, ellenőrizgetni, a széltől is óvni.

Goldmund; sajnos nem úgy van, ahogy gondolod.

Mert a négyévesen olvasni megtanult gyerek, jobbról balra tanult meg magától olvasni. Nem is vettük először észre, hogy olvas, azt hittük, valami halandzsa beszéd, játékból. Nem tanulhatta a nagyobbaktól.

Szerencsére pillanatok alatt átállt, miután megmutattuk, hogy a másik irányból kéne olvasni. És kiderült véglegesen, hogy balkezes lesz.