Hibáztatható e egy édesanya azert, amiért a gyerekeit
nem védte meg?
Figyelt kérdés
32 eves vagyok, jo sok lelki sérüléssel, amiket az alkoholista, nárcisztikus apam okozott gyerekkoromban/felnőtt koromban egészen 25 eves koromig, ameg el nem költöztem onnan. 5 gyereke van, mind az 5 lelki sérült. Anyam 18 eves koromban hagyta el, es költözött el 240 km-re. Egesz gyerekkoromban kínzott minket, akar fizikailag is. Anyam ezeket végignézte es egyet is értett apámmal, egyáltalán nem tett ellene, ezt el is ismeri igy utolag, de arra hivatkozik, h hat nem volt eleg esze es szerette apámat. Ez tekinthető mentségnek? Vagy mondhatni, h másrészről viszont csendes társként asszisztált ehhez?
Nem tekinthető mentségnek, ráadásul nemcsak gyenge volt és hagyta, de egyetértett... Részvétem.
Egy embernek úgy általában még megbocsáthatom, hogy áldozattípus és gyenge, de egy anyának kevésbé, felelősséggel tartozik egy ártatlan gyermek felé... Nem várok csodákat, de hogy ül és nézi, hogy tönkreteszik a gyermekét... Számomra ez megbocsáthatatlan.
2017. aug. 6. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
3/19 anonim válasza:
Igen, hibáztatható.
Kolleganőm férje pl rugdossa a 5 éves gyereket, mert az bevizel reggelre. Lehet ha nem testi és lelki terrorban élne akkor nem pisilne be éjszakánként. A kolleganőm meg hagyja, mert fél h ő következik ha megvédi a kicsit.
Nálam ez kimeríti a bántalmazás fogalmát. Minden téren és tekintetben. Az én férjem ha ilyet csinálna minimum a konyhakést mártanám meg benne.
Anyukád hatalmas hibát követett el h hagyta h apád terrorizáljon benneteket. Et sosem fogom megérteni. 9 hónapig a testében hord, a testével védelmez és utána meg hagyja h mások ártsanak a gyereknek. Ez felfoghatatlan.
2017. aug. 6. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
4/19 anonim válasza:
#1: A legtöbb anya határozottan védi a gyermekét, szóval ez nem így van. Nyilván van köztük mindenféle, de nem tipikus a fenti eset, távolról sem.
2017. aug. 6. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
5/19 anonim válasza:
Adott személy magatartását sokféle tényező befolyásolja, alakítja: hozott/veleszületett tulajdonságok (képességek, intelligencia). hozott családi viselkedés-minta, tanult viselkedés, tudatosság, alkoholos/gyógyszeres befolyásoltság stb. Ilyen értelemben "hibáztatni" senkit nem lehet és nincs büntetőjogi következmény sem. Maga a viselkedés a felnövekvő gyerekek szempontjából elítélhető, de ebbe kívülállóként még az állam is csak kivételes esetben avatkozhat be. A dologban az a rendkívül szomorú, hogy a gyerekek saját életükben tovább cipelik lelki teherként az elszenvedetteket és félő, hogy ezt a családi mintát adják majd tovább saját családjukban is, miközben megkeseredett emberként élik saját felnőtt életüket.
2017. aug. 6. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
6/19 A kérdező kommentje:
4 eves koromban esténként annyit döndölögtem a falnak, h kikopott a hajam, ha este meg le kellett mennem pisilni, akkor apam szijjal elvert, h miert megyek mar le, 10 eves koromban mar egy kis dobozba pisiltem, amit az agyam alá tettem, annyira nem mertem lemenni. 3 evet jártam szakemberhez feldolgozni ezeket. Soha nem hoztam fel anyámnak, de most h sajat családom van, sokszor reszegen hívogat, h en miert nem szervezek vele anya lanya dolgokat, miert nem teszek ki vele közös kepet Facebookra ( amin amugy fent sem vagyok, nem is ertem), a gyerekeimet rosszul nevelem es amugy is egy sznob p***a vagyok. Ez most odáig fajult h megszakitottam vele a kapcsolatot. Ésszel tudom h jol tettem de megis bűntudat gyotor, h biztos nem is ezt érdemli es lehetnek elnézőbb vele. Tiszta hülye vagyok.
2017. aug. 6. 22:03
7/19 anonim válasza:
Anyakent azt mondom, hogy egy anyanak kutya kotelessege a gyerekeit megvedenie. Nincs mentseg arra, ha nem teszi. Ha asszisztal a bantalmazashoz, az majdnem ugyanakkora vetek, mint maga a bantalmazas. (Ha en nem vedenem meg a gyerekeimet, akkor sajat magamat is felelosnek tartanam, nem csak masokra mutogatok.)
Nehez eleted lehetett, remelem, a felnottkorod szep! Es remelem, sikerul majd ezt a mintat magad mogott hagynod.
Nem szokott ilyen szelsoseges velemenyem lenni semmirol, de az anyasag az mas. Messze nem vagyok tokeletes anya en sem, ugyhogy nem kene itelkeznem, de ki vedjen meg egy gyereket, ha az anyja nem? Kiben bizhat meg egy gyerek, ha az anyjaban nem?
2017. aug. 6. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
8/19 A kérdező kommentje:
5/6: en is nagyon rossz sínen voltam feltehetően a neveltetésemnek es az otthoni minták révén, de felismertem ezeket es a mai napig minden nap teszek azert h ne legyek olyan, mint a szüleim.
2017. aug. 6. 22:05
9/19 anonim válasza:
7-es vagyok, most lattam a 6-os hsz-edet. Istenem, reszvetem :(
Igazad van, hogy megszakitottad vele a kapcsolatot. Jo lenne viszont, ha meg tudnal bocsatani anyukadnak. A harag mindig rossz, a te lelkedet mergezi. Nagyon nehez, foleg, hogy tobben is irtuk, hogy erre nincs mentseg, de sajat magad miatt megis jo lenne szerintem.
2017. aug. 6. 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
10/19 A kérdező kommentje:
En mar regen megbocsajtottam neki. Azaz nem is megbocsajtottam hanem elfogadtam h a múlt az a múlt, es soha nem hoztam fel neki, jóban is voltunk. Na de az h a jelenemet es jovomet kritizálja es meg o mondja meg h mit es hogyan kene tennem, na az nem járja, ebből lett elegem...no meg abból h pial. Es amugy nem, nem kell megbocsajtani, ezt mar a ,mérgező szulok c könyvben is megmondták es anno a szakember is azt mondta nekem.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: