Miért utál a családom?

Ők azt mondják nem utálnak, de én még is így érzem. A tesómat, aki nagyobb, mindig ajnározzák hogy ő milyen jószívű, kedves. Én meg szerintük gonosz vagyok. De ha besértődök ezen, akkor azt mondják, hogy ők ezt csak viccből mondták, amin nekem nevetnem kellene. Pedig anyám haját is én festem be, kiszedem a szemöldökét stb. Ennek ellenére anyám is mindig velem veszekszik. Szerinte én soha nem fogok kelleni senkinek, hiába szépítem magam. Meg ha veszek magamnak valamit a saját pénzemből, és nem szeretném megosztani senkivel, akkor én egy szemét vagyok. De ha a tesóm csak úgy vesz valami ruhát, és csak úgy odaadja, utána a szememre veti, hogy bezzeg ő mennyi mindent vesz nekem. Pedig én nem is kértem, hogy vegyen valamit. Én is vettem már neki drága dolgokat születésnapjára, még se hánytorgatom fel, hogy nekem mennyibe került. Anyám azzal is kritizál, hogy milyen fehér a bőröm, és hogy milyen sovány vagyok. Apám szerint is egy köcsög vagyok.