Tudtok szakirodalmat/videókat ajánlani arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet jól együttélni, aránylag szoros kapcsolatot fenttartani mártír (nárcisztikus? ) szülőkkel?

Mielőtt bárki bármilyen következtetést levonna, külső szemlélő számára jó a kapcsolatom a szüleimmel. Nekik köszönhetően van két diplomám, sok mindenben támogatnak, napi rendszerességgel beszélünk egymással, ha olyan kedvem van, akkor - bár több éve külön élünk - bármikor hazamehetek aludni, megvan a szobám, ugyanúgy, mint mikor kiköltöztem (bár mindig mondom, hogy lassan átalakíthatnák).

Ennek ellenére az elmúlt években folyamatosan konfliktusaink voltak és már nem szívesen megyek haza, mert nagyon másképp látjuk a világot. A szüleim egy csomó esetben - emberi kapcsolatok, munkahely választás, hogy viselkedjünk a munkahelyen, autóvásárlás, nyaralások, politika, családi buli szervezésének módja, mennyit kell segíteni egymásnak, heti hányszor kell felmenni a nagyszülőkhöz (még mindenki él, úgyhogy 2x2 este hetente vagy elég 2x1), mit sportolunk, lehet-e külön programot szervezni, hol kell lenni az ünnepekkor stb. - nem értik meg a másik nézőpontját és sértően viselkednek, kibeszélnek mindenkit, de közben meg vannak róla győződve, hogy nekik van igazuk, nagyon megértőek, könnyen megbocsájtanak (ami igaz, abban az esetben, ha előtte jól a földbe döngöltek, gyerekként is mindig csak akkor bocsájtottak meg gyorsan, ha nem szóltam vissza. Ha megjegyeztem, hogy a kiabálást/pofont jogtalannak éreztem, akkor rögtön napokig meg volt sértődve anyukám. Most is ez van, ha nem mondhatja el, hogy miért viselkedtem úgy, hogy ő halálra sértődött (pl. két napig nem hívtam fel), akkor képes iszonyú sokáig megsértődve lenni és ezt minden rokonnak elmondani, akivel beszél, tőlem meg információt visszatartani (pl. nagymamám beteg és bevitték a kórházba), csak hogy érezzem, hogy mennyire fontos, hogy naponta beszéljünk).

Óvoda óta tudom, hogy a szüleimnek nem jó az önismeretük, és gyerekként sose mondtam nekik, hogy tévednek, de egyre nehezebben nyelem vissza a véleményem, ha meg valamiben ellenkező kijelentést teszek, akkor ahelyett, hogy elgondolkodnának rajta, csak megsértődnek. Nagyon szeretnék megtanulni úgy kommunikálni velük, hogy ne legyen minden alkalommal vita amikor hazamegyek. (és lehet így kommunikálni, mert tesómnak elég jól megy)

Sokat olvastam arról, hogy

- miért alakulnak ki a személyiségjegyek,

- milyen hatással volt ez rám nézve,

- mit tegyünk, ha a párunk mártír/nárcisztikus (ezt használni sem tudom általában, mert nem alá-fölé rendelt viszonyt feltételez, a szüleim viszont néhány hónapnál hosszabb ideig nem kezelnek felnőttként),

- szakítsuk meg a kapcsolatot a szülőkkel (anyukám ettől retteg a legjobban, gyerekkori traumák miatt, nem rontani akarok a kapcsolatunkon, hanem javítani),

- hogy zsaroljuk meg a szülőket, hogy azt tegyék amit mi akarunk,

de nem ezek érdekelnek jelenleg.

Valami olyan leírást keresek, ami segítene egy tininek együttélni a szüleivel ebben a helyzetben. Leírást, hogy lehet kezelni a felmerülő konfliktusokat, mert nagyon nem megy, mindig is az IQ-m volt magasabb az EQ-m nem volt túl magas.

Előre is nagyon köszönöm a segítséget, remélem, hogy valaki tud segíteni!