Miért jó néhány szülőnek túl szigorúnak lenni, utána meg mondják, hogy "más gyereke ilyen cserfes meg olyan, te miért nem vagy olyan"?

Hát ez amúgy borzalom, de itt faluk én is ismerek ilyeneket...

Üvöltöznek, meg egy egyesért pofonokkal ébresztett, apám... Anyám megnézte reggel az e-naplóban, erre reggel 5-kor ott volt az ágyam mellett és ütött.

Mpst is helyi egyetemre adtam be a jelentkezésemet, szóval itt leszek még 4 évig... Nem volt más választásom.

De azok az esetek se elképzelhetetlen anyámnak az is baja, hogy festem a körmöm, megszabja mennyit ehetek...

Bármit szólok, foggd be a szádat, meg egy taknyos nem beszél utt.

De persze amit velem műveltek, arra nem emlékeznek, de én vagyok a hálátlan, mert néha fel mertem szólalni.

El sem tudom képzelni mi lett volna, ha nem kitűnő vagyok... De nem tudom létezik, olyan, aki sose kap ötösnél rosszabb jegyet, sose beteg stb., mindig 100 %-ig engedelmeskedik.

Ha nem akarok velük menni, mindig megkapom, hogy "szégyenlem őket".

Azt is elismerem, hogy ebből k. rva nehéz kiszabadulni.

Mert van megtorlás (összever) , illetve egy 18 évesnek, frissen érettségi után, hogyan legyen annyi pénze, hogy saját életet kezdjen.

Hiába vagy úgymond jókislány, akkor is csak aláznak, szudnak, hidd el, hoyg egy senki vagy. Ők döntenek, mert mettehetik, hogy nem finanszírozzák a pesti egyetemet, "egyetemre meg menni kell".

Nekik amúgy az a jó, ha minél tovább otthon legyél, szemetesládának, de éreztessék minden nap, hogy "az én házam taknyos".

Lehet mondani, hogy eltúlzom, de nem. Abban is biztos vagyok, hogy pszichésen nem épek, mert ilyeneket nem csinál...

Régen, 14 évesen én is röhögtem apuci, anyuci kisfián, de aztán bekeményítettek nálunk is.

Szerintem egy élet nem elég erre, hogy feldolgozd.

Ha lehetne azt is megszabná, hogy mikor vegyek levegőt. Arról nem beszélve, hogy folyamatosan be akarta magyarázni, hogy nyugtatókat kéne szednem...

Erre tényleg nincs más, mint fokozatosan megszabadulni tőlük