Az milyen betegség, hogy egy szülő azt képzeli a fiatalkorú (felnőtt) gyerekéről, hogy kiskamasz?

Párom 28 lesz, az anyja sem képes felfogni, hogy felnőtt a gyereke.

Sajnos ez nem is fog változni, betegségnek nem mondanám, inkább beteges ragaszkodásnak.

A páromnál (férfi) ez úgy van, hogy az anyjának szörnyű a házassága, és abban szenved, meg ő maga is utálta fiatalkorában, amikor beszóltak neki, ezt sokszor elmondta már a páromnak. A párom azt hitte, de jó, ez azt fogja jelenteni, hogy őt akkor békén fogja hagyni. Hát nem, ugyanolyan, ugyanúgy beszól, beleszól, kontrollálni akar. Párom mondta neki, hogy de hát veled is ezt csinálták fiatal korodban és utáltad, meg a házasságod se sikerült, miért akarod most nekem megmondani, hogy hogy éljem az életem?? Erre az a válasz - figyeljetek! -, hogy oké, de ő TÉNYLEG TUDJA, hiszen 1. fiatalkorában az idősebbeknek nem volt igazuk, neki viszont igen, TEHÁT neki most is igaza van, amikor a fiának mondja meg, hogy hogy kellene élni, és 2. neki rossz lett a házassága, TEHÁT ő tudja, hogy hogy kell jó házasságot összehozni, hiszen átélte a rosszat.

Na, hát ezzel a logikával végképp nem lehet mit kezdeni. A párom nem nagyon foglalkozik vele (ő szerencsére immunis az érzelmi zsarolásra), viszont ezzel meg hergeli az anyját, aki kétségbe van esve, hiszen a gyereke elrontja az életét, mert nem hallgat rá, hát értse már meg, őneki IGAZA VAN... téboly.