Köteles leszek eltartani a "fogyatékos" testvéremet?

Szóval van egy nővérem, aki hivatalosan nem fogyatékos, de nagyon furcsa életmódot folytat, önállóan gyakorlatilag életképtelen.

Most lesz 40 éves, de egész életében soha egy percet nem dolgozott, nem is törekszik rá, hogy munkát kapjon. Nem is jár el otthonról, egész nap képes a szobájában ücsörögni. Van hogy hetekig, hónapokig el sem hagyja a lakást. Nincsenek barátai, soha semmilyen kapcsolata nem volt.

Ezen kívül vannak gyerekes hiszijei meg fura dolgai. A legújabb, hogy semmihez nem ér hozzá. A lakásban a villanykapcsolókat, kilincseket is wc-papírral fogja meg ha nagyon muszáj. Szerintem ez nem normális. A ruháit nem lehet kimosni, mert akkor hozzáérnénk ahogy berakjuk-kivesszük a mosógépből. De ő nem fogja meg, nem mos. Sőt semmit nem csinál otthon. Soha el nem mosogatna, vagy föl nem porszívózna. A ruhái is irtó büdösek emiatt.

Jelenleg anyám tartja el a nyugdíjából és naponta körbeugrálja, kiszolgálja, mindent a feneka alá tol. Nem túlzok, egy szendvicset nem képes magának megcsinálni, vagy az italt nem képes kitölteni a poharába. Akkor inkább nem iszik. Vagy kijelenti hogy ő szomjas. Ez azt jelenti, hogy ki kell neki tölteni és a kezébe kell nyomni. Ezt teljesen természetesnek veszi, elvárja. A wc-t sem húzza le maga után, neki teljesen természetes, hogy majd valaki megy és elintézi utána.

Szóval attól rettegek már most, hogy anyám se fog örökké élni. És akkor mi lesz vele? Köteles leszek én magamhoz venni, eltartani és kiszolgálni amíg csak él? Nekem van saját családom, saját mindennapi problémáim. Ekkora nyűgöt leszek kénytelen még a nyakamba venni? Vagy mit lehet ilyenkor csinálni?