Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Mit csináljak a bolond bátyámmal?

Mit csináljak a bolond bátyámmal?

Figyelt kérdés

24 éves nő vagyok, Apukámmal lakom. 3 testvérem van, közülük csak bátyám és én lakunk otthon. Nem volt könnyű gyerekkorunk, én pánikbeteg voltam évekig, és nem tudtam kimozdulni a lakásból, stb., de apa és a mostani párja mindenben támogattak minket.. Tényleg. A világ legjobb apukájának mondhatom.


Viszont a probléma a következő: a bátyám undorítóan viselkedik. Most 40 éves.

Egyetem alatt eljárt sportolni, volt társasága, aztán egyik pillanatról a másikra bekattant. Nem tudni miért, nem volt hajlandó beszélni velünk róla, AKÁRMIT csináltunk. Bezárkózott a szobába, dührohamai lettek. Rengetegszer káromkodott teli torokból a szobájából, sőt, volt, hogy szétverte az ajtót(nem viccelek, szétverte, egy lyuk lett az ajtón). Számtalanszor próbált Apa vele beszélni, hiába. Ha idegen jön, beszalad a szobájába, és nem mozdul ki. Külön be kell neki szólni 35 éves létére, hogy most kijöhet, mert elment az idegen.

Mindig leadja a rendelést, hogy mi kell a boltból (pl ezt meg ezt enne, ezt inna, stb). Dolgozni be tudott járni, de most, hogy koronavírus van, itthonról dolgozik. Fel-le járkál a folyosón.Nincs tekintettel senkire, pl. reggel olyan hangos volt, hogy egyetem alatt rengetegszer rá keltem fel, olyan hangosan mossa a fogát, megáll a szobaajtóm előtt, vagy csak áll egy helyben, és bámul engem. Ha velem akar beszélgetni, nem érdekli mit mondok, a lényeg, hogy ő elmondja a mondandóját és megy vissza a szobájába. Apa párjával nem hajlandó kommunikálni, bezárkózik a szobájába, nem is köszön neki. A főztünket nem hajlandó megenni, neki külön kaját kell venni a boltban, vagy rendelni.


Nagyon durva a helyzet. Apa úgy van vele, hogy a gyereke, akármi történik, fogadjuk el, hogy támogatni fogja. Viszont én már nem bírok vele együtt élni. Apát nagyon sajnálom, ha én nem laknék itt, nem tudom hogy bírná ki. Szeptembertől koliba fogok menni mester képzésre, viszont addig itthon megbolondulok, főleg most, hogy nem lehet elmenni sehova. Apa nagyon jószívű, világéletében a gyerekei voltak a mindene, tényleg. Mondta is nekem többször, hogy a gyerekeit soha nem fogja cserben hagyni.


Én viszont már kivagyok idegileg. Nem tudom, mit tehetnék 24 éves nő létemre. Látom, hogy Apa nagyon szenved (70 éves), és marja magát minden nap. Annyi kellene, hogy a gyerekei figyeljenek rá. Én vagyok az egyedüli, aki törődik vele, meg a párja. A 4 gyerekből a másik 3 semmit nem foglalkozik vele. A húgom folyton le akarja húzni anyagilag. A másik tesóm néha keresi, ő még viszonylag oké.

Próbáltam már különböző relaxációs dolgokat, jóga, edzés, zene, művészet, olvasás, mindent, hogy kibírjam a koliig, de nem megy. A bátyám szabályszerűen nem képes az együttélésre. Mit lehetne tenni? Vagy van ebből kiút?


2020. máj. 7. 17:42
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:

Tudom, hogy ez nehéz, én apukámmal és a nővéremmel lakom együtt. Na mi se vagyunk egyszerűek.... Néha i is elküldjük tesommal egymást a francba.


De ha ennyire nem kompromisszum kész, én is az elköltöztetésben gondolkodnék, ahogy fentebb írták. Tudom hogy nem a legjobb megoldás, de leglább kiszakítaná a saját komfortzónájából és kezdene vmit az életével.

Hiszen egy meglett 35 évesen felnőtt Férfi már! Felelősséggel van saját magáért.

2020. máj. 8. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!