Nagyon nagy a baj, hogyan segítsek az öcsémen? Hosszú és elég tragikus történt.

Muszáj lesz az elejétől leírnom, hogy miért jutott idáig. Öcsém már kiskora óta zseniként van jelen a családban, elképesztően fogékony a nyelvtanulásra (14 évesen nyelvvizsgázott angol c1-ből külön oktatásügyi minisztérium engedéllyel) és az informatikára. Amolyan csodabogárként kezelték az iskolában. Voltak barátai nem is kevés, de általában mindig szívességeket kértek tőle, párkapcsolata nem igazán volt sohasem. Mikor egyetemre kezdett járni a barátait egytől-egyik elmarta maga mellől mondván, hogy csak kihasználnák és az ottani emberekkel nem is társalgott egyáltalán. Időközben kitalált egy ötletet mellyel elmondása szerint, ha megvalósítja, akkor soha nem lenne gond a pénzzel, és ennek érdekében abbahagyta az egyetemi tanulmányait és kizárólag ezen kezdett el dolgozni. Csakhogy ehhez a találmányhoz több 10 millió forint kell, hogy megvalósítsa és leginkább az amerikai piacon tudna elsőként berobbanni. Elmentük több befektetőhöz és szakemberhez, de mivel kezdetlegesnek találták (ekkor már 8 évet dolgozott rajta megállás nélkül) és nem láttak benne fantáziát így nem pénzelték. Ő ezek után kitalálta, hogy a szüleinktől kéri el ezt a pénzt, akkoriban, amikor erre volt is keret, de szüleim nem látták, hogy ez valaha is megtérülne így nem finanszírozták. Ezt a mai napig nem tudta nekik megbocsájtani, és arról hallani sem akart, hogy ő keresse meg ezt a pénzt, mondván hogy időszűkében van. Időközben feltalálták Amerikában ezt a találmányát és ő ettől teljesen leépült. Ezek után nyert egy amerikai vízumot is (értéke kb. 1 millió $), de annyira nem érdekelte, hogy hagyta veszni. Most ott tart a dolog, hogy még mindig hisz benne, hogy még így is érdemes lenne megcsinálni, de ő addig nem fogja, amíg nem kap rá pénzt. A család közben sajnos anyagi mélypontra jutott, így végképp nem tudunk rá fókuszálni, és mindenki dolgozik mellette őt leszámítva.

Legnagyobb baj, hogy elkezdte magát bántani (erőből pofozza az arcát) és folyamatosan dühöng és skandálja magában, hogy a szüleim hibája, hogy ő nem lett sikeres. Életében soha nem ivott és még csak nem is cigizett, ahogy ez a család többi részére is igaz. Elmentünk pszichológus, aki csak annyit közölt elöljáróba, hogy szerinte autista. Rettenetesen sok és nagy lehetőségei voltak és még most is vannak, de ehelyett nem akar mást csinálni, és végképp nem akar változtatni a helyzetén. Csak a szűk családi körrel találkozik, otthonról nem igazán megy el maximum 1-2 boltba, reggel alszik, és hajnalig fent van, kaját a szobájába kéri. Viszont újabb kívánság-feltételeket szab, hogy ő neki mi kellene, hogy bármit is tudjon csinálni, ezen kívül másról nem lehet vele beszélni. Mentálisan napról-napra épül le és nem tudom mitévő legyek. Szüleim teljesen kétségbeesettek, és csak abban látják a reményt, ha előteremtik mihamarabb a pénzt, amit szeretne. Felszabadult egy remek informatikai álláslehetőség a családunk egyik régi barátjánál, a házunktól 200 méterre, de még a témát felhozni sem merem neki, hogy addig, amíg várakozik a „pénzre” mást is csinálhatna, mert már közölünk senkire sem hallgat igazából. Csak én látom ennyire megoldhatatlannak a helyzetet vele kapcsolatban?