Tényleg csak szerintem rossz ötlet, hogy a testvéremék gyereket vállalnak?

Húgom és a barátja is enyhe értelmi fogyatékos. Ezzel még nem lenne semmi baj, ha az élet ezen részéhez kevésbé gyermetegen állnának hozzá. Most repkednek a boldogságtól, hogy jön a baba, de azt, hogy felnevelni hogyan fogják, még ők sem tudják, de majd anyuék és én úgyis segítünk. Anyuék is támogatják a kicsi érkezését, mondván, majd én segítek nekik mindenben, mert nekik már nem lenne hozzá türelmük. Természetesen valamennyit szívesen segítek, de nem véletlenül nem vállaltunk mi sem több gyereket (3 van), hanem azért mert időben és anyagiakban sem férne bele több. Most mégis az egész család abban a biztos tudatban várja a kicsit, hogy legrosszabb esetben majd mi megoldjuk.

Mikor elmondtam a véleményemet, persze megkaptam, hogy micsoda irígy dög vagyok, hogy sajnálom húgomtól az anyaságot és ez lenne a minimum amit meg kellene tennem érte és a szüleinkért.