Miért nem képes elfogadni a nővérem, hogy nem lehet minden sanyarú sorsú állatot megmenteni? 20./F
Van egy 22 éves nővérem és imádja az állatokat, főleg a kutyákat macskákat.
Ezzel még nem is lenne gond de amit csinál az már egy másik szint.
Borzasztóan érzelmes és többször is megesett, hogy hazahozott kóbor macskákat meg kutyákat amik nagyon sokáig rajtunk is maradtak volt olyan is aki több mint egy évig maradt rajtunk mire nagyon nehezen sikerült valahogy gazdát keríteni neki de olyan is volt akinek nem találtunk sehogy se akkor arra azt hazudtam, hogy találtam és sunyiba beraktam egy menhelyre.
Teljesen meg voltam tőle őrülve már.
Nem volt se szobatiszta össze vissza rohangált meg rombolt volt, hogy a dohányzó asztalra letettem a kajámat és amíg kaptam egy telefont arra figyeltem és beleevett illetve egy szerződésemet is sikerült megrágcsálnia.
Már nagyon elegem volt belőle.
Én is szeretem az állatokat nekünk is van alapból kutyánk de ha állandóan sanyarú sorsú állatok megmentésére szentelném az életem akkor mikor jövök én a sorba?
Arról nem is beszélve, hogy nem is kevés pénz a mi kutyánk például ha kiszámolom az oltásait meg a kajáját az egy évben közel 400 ezer forint.
Na most akkor ezt akkor számoljuk ki úgy ha hazahoz az utcáról mondjuk még két kutyát esetleg egy macskát és adjuk ezt hozzá.
Szinte amit keres az majd, hogy nem erre költi mert, hogy nem nyugszik addig ameddig van akár egy sanyarú sorsú állat is a földön.
Mondtam neki, hogy akkor a halálod után se lehetnél nyugodt mert ha egy menhelyről az összes állatot befogadnád és gondoskodnál róluk akkor se oldódna ez meg.
Ez mindig is volt van és lesz is.
Azt mondja akkor haláláig fog küzdeni.
Ja vegán is természetesen egyszer volt, hogy ő ment a boltba és kértem, hogy vegyen csirkemellet és azt mondta ő ehhez nem járul hozzá ha csirkét akarok akkor menjek le én és vegyek én és örüljek, hogy nem szól bele egyáltalán az étkezési szokásaimba.
Szüleim is engedik mert, hogy milyen szép dolog, hogy célja van az életben szóval úgy érzem ebből a szempontból, hogy 3 őrült között vagyok.
válasza:Nem lehet tudni miből ered nála a megmentés vágya, de pszichológus tudna segíteni és nagyon jó lenne, mert voltak esetek, akinél ez olyan méreteket öltött, hogy nagyon-nagyon sok kutyát-macskát vitt haza...
Ezenkívül biztos nagy szorongást is okozhat ez számára.
válasza:Még nem jutott el odáig, azért. Hivatásos állatmentők is eljutnak egyszer arra a pontra ahol be kell húzni a féket, mert a már megmentett állataik jólétét kellene kockáztatni az újak miatt. Ez kicsit olyan, mint amikor valaki nagy lelkesedéssel segítő szakmát választ, előbb-utóbb ráébred, hogy a világot megváltani nem lehet, mindenkin segíteni nem lehet. Ettől még csinálják persze de szükséges eljutni erre a pontra, hogy a józan eszet ne írhassa felül a segíteni akarás, mert az senkinek sem jó. A nővéred jó ember lehet, ami dicséretes de még fiatal. Most amíg van hova hazahordani az állatokat és nem azon kell gondolkodnia, hogy miből teremt magának megfelelő életkörülményeket, addig biztosan lelkes is marad. De ha idősödik egy kicsit, remélhetőleg belátja, hogy nem menthet meg mindenkit. Meg kell találni a középutat, különben nemcsak az ember anyagi helyzete de a józan esze is rámegy.
Írom ezt úgy, hogy éveket önkénteskedtem állatmentésnél, gyerekkoromban állatorvos akartam lenni de sajnos az anyagiak nem tették lehetővé. Mentem terepre, láttam dolgokat. Sirattam meg rengeteg állatot, akik a kezem közt haltak meg pedig csak pár órája ismertem őket. Egyenként fel tudom idézni az összeset. De ha végtelen időm, pénzem, energiám lenne sem lehetne mindenkin segíteni. Aki ezt nem engedi el, beleőrül. Nehéz és idő míg kialakul az emberben, hogy ne csessze már fel magát a 678412. eseten amit lát de muszáj valahol megállni. A mai napig amikor megyek pl. szülővárosomba és látom ahogy sokan az állattal bánnak, sajnos a szellemi színvonal is olyan, hogy hiába teszel bármit. Elveszed, 2 hét múlva van új állat a láncon. Már nem is gondolkodom rajta, mert csak felcseszem magam és az semmin nem változtat.
3. Pontosan
Ugyanez van egy orvosnál is.
Minden emberen se lehet segíteni.
Nyilván megtesznek mindent ami tőlük telik de mit érne vele az orvos ha bemegy egy kórterembe ami tele van rákos betegekkel akiknek már tényleg csak hetedik vannak vissza és mindenkivel egyesével úgy beleéli magát a helyzetükbe mint ahogy ezt a nővérem csinálja az állatokkal akkor mi lenne?
Beleőrülne és azon se tudna segíteni aki még menthető lenne mert rámegy az idegrendszere
válasza:És egyszerűen nem bírom felfogni azt, hogy ezt 22 éves fejjel nem érti meg.
Hát könyörgöm a menhelyek vajon viccből altatják el azokat az állatokat akiket egy ideig nem visz el senki?
Egyszerűen a menhelyek se bírják állni a sarat, hogyan tudná akkor egy ember egyedül?
Ők se jó kedvükből csinálják ezt, hogy elaltatják őket
válasza:Költözz el.
Teljesen mindegy mennyi állaton segít. Egyet hazavisz, van helyette az utcán 10 másik.
Nem ivartalanítanak az emberek. Nem tartatják be a gazdákkal a törvényeket (saját telken belül tartás).
Majd ha nem lesznek anyádék, akik eltartják, akkor rákényszerül hogy átgondolja ezt az állatmentősdit. Nem lesz pénze a rezsi, kaja mellett erre a felesleges, eredménytelen harcra.
válasza:Suliba jár még a nővéred? Vannak barátai? Visszahúzódó típus vagy társaságkedvelő?Idővel érettebb gondolkodása lesz és lesznek fontosabb dolgok az életében az ész nélküli állathazahurcolásnál!
Kifog majd egy tökös pasit, akibe fülig beleszeret és érettebben fog gondolkodni!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!