Hogyan befolyásolta a jövőképed,hogy hány tesód volt?

3-an voltunk.

Szegénységben nőttünk fel, nélkülözve, ezért tudtam, hogy nekem sose lesz 3 gyerekem annak ellenére, hogy egyébként szép dolognak tartom a 3-4 gyerekes nagycsaládot, ha van rá anyagi és ideig kapacitás.

Így 2 gyereket "engedtem" meg magamnak, egyébként azt is fontosnak tartom, hogy testvérek legyenek, nem gondolom, hogy jó egykének lenni.

Mi is 3man voltunk. Gyerekkoromban nagyon jó volt, mindig volt kire számítani, rengeteget játszottunk együtt, voltak kis apró tesó titkaink. Hamar megtanultunk ,osztozkodni, alkalmazkodni, hogy nem csak nekünk vannak igényeink, vágyaink.

Kamaszként nem mondtam volna olyan jónak, már nem volt olyan jó a kapcsolatunk.

Most felnőttként újra közelebb vagyunk egymáshoz és nagyon pozitív visszagondolni a gyerek korunkra.

Párom egyke, neki rengeteg dolog kimaradt az életéből ami nekem megvolt.

Ketten vagyunk testvérek. Szép gyerekkorunk volt. Nem nélkülöztünk, de azért voltak nehezebb időszakok.

Nem tudom miért, de én mindig egy gyermeket szerettem volna. Nehezen jött, valódi csoda, hogy ő itt van velünk.

Testvéremmel nagyon közeli a kapcsolatunk, melyet édesanyánk betegsége és halála még erősebbé tett, egymás nélkül még nehezebb lett volna (pedig mindketten boldog házasságban élünk 1-1 gyermekkel).

Átértékelődött bennem minden, de sajnos már nem lehet több gyermekem, és valószínűleg a testvéremnek sem lesz. Ezért próbáljuk úgy nevelni a gyerekeket, hogy tudják, ők ketten lesznek egymásnak, igaz nem testvérként, hanem "csak" unokatestvérként, de ez semelyőnk számára nem lényeg. Eddig úgy néz ki, sikerült. Nagyon szeretik egymást.

Egy testvérem van, nekem egy gyerekem.

Azért ez a kérdés nem ilyen egyszerű, sőt, ha neked csak ennyiben merül ki, hogy eldöntsd, hány gyereket szeretnél, akkor még nem vagy érett az anyaságra.

Ugyanis az égvilágon semmi összefüggés nincs aközött, hogy van-e testvéred, és hány gyereket tervezel.

Egyrészt a testvérek hiába a "vér" lehetnek abszolút különböző egyéniségek, és nem is számíthatnak majd felnőttkorukban egymásra.

Másrészt a gyereknevelés óriási feladat, lehet, az első után azt fogod mondani, hogy soha többet.

Mint ahogy én, sajnos vannak eltérései az ép gyermekemnek, annyi, de annyi időt, pénzt, és energiát felemészt, hogy el se tudjuk képzelni, mit tennénk, ha lenne testvére.

Mi is 3 gyermeket terveztünk kapcsolatunk hajnalán, de az ember saját bőrén tapasztalja meg, hogyan is működik a család. Hiába hallod, látod, olvasod.

A másik fontos dolog, ha nincs bármikor ugrasztható segítséged, aki általában anya-apa, nagyszülő, testvér, akkor bizony nagyon nehéz dolgod lesz, mert vagy keresned kell annyit, hogy bébiszittert meg tudd fizetni, vagy belefásulsz az évi 16 hét iskolai szünet, táppénzes hetek tömkelegébe.

Én egyke vagyok, mindig hiányzott egy testvér az életemből. Kiskorom óta hajtogattam anyukámnak, hogy nekem nagy családom lesz.

A férjemnek pedig 1 húga van.

Egyelőre egy 8 hónapos fiunk van, de szeretnénk még legalább egy-két gyereket.

Egyke voltam, utáltam. Mindig is 3 gyereket akartam.

Aztán megszuletett a fiam, és rájöttem ez mivel jár. Egyke maradt, én nem bánom. Már kamasz. Egyhez értek, el se tudom képzelni hogy kell több gyereket koordinalni, tuleleni stb