Milyen az ha valakinek testvére van? (nekem nincs, érdekel)

Igaz, már idősebb vagyok, de emlékszem, pont ez volt az a kor, amikor barátok lettünk a húgommal. Akkor nőtt ki a "gyerekes" korból, és lett önmaga.

Onnantól kezdve bármit és mindent megbeszélünk.

De egyébként már régen is azt szerettem benne, hogy nagyon okos. A mindennapi, unalmas dolgokat barátnőkkel beszéltem meg, mert őket azok érdekelték, de a tesómmal mindenről lehetett beszélni. Attól kezdve, hogy mi kell a zsíros, de mégis vízhiányos bőrre, azon át, hogy a Szaturnusz melyik holdján keresnénk az élet nyomait odáig, hogy milyen fegyvereket használtak a XV. században.

Szóval imádom őt, nélküle nem is tudom, mi lett volna velem. Halálra untam volna magam, és rettenetesen egyedül érezném magam.

23/L

6 év van köztünk, ő 18 éves. Kiskoromban csak Ő tudott engem megnevettetni, na de annyira, hogy a gondolattól is nevetek, igaz nem emlékszem rá, csak képeken láttam magunkat abból a korból. Én mindig is szerettem és szeretni is fogom, de sajnos ez néha nemigen látszik. Sokszor, szinte minden áldott nap veszekszünk, civakodunk, de pár perc és minden rendben. :P Ha suliból jövök, ő általában nincs itthon, mert a 4-es busszal jön, én meg max. 2-re érek haza. Az általános dolgokat megkérdezzük, hogy mi történt ma, hogy van, néha ha valami jó, vicces dolog történt, elmeséljük egymásnak. Egyből megyek ki a nyulaimhoz, ő eszik és utána megy ki a kutyájához :) Aztán én bejövök a szobámba, ő meg még kicsit később jön egy kicsit gépezni. Mostanában hamarabb gépezik ő, mert mint végzős diák, ritkán van suliban már :) TV-zni is szoktunk együtt, amikor esténként a Jóban Rosszban részeit nézzük a nappaliban, de van amikor ő helyette gépezik. Segít nekem, amiben tud, és én kevésbé tudom azt (pl. biciklikerék felfújása), és én is segítek neki, amiben tudok (néha megcsinálom neki az angol házikat, másolok neki, stb.). Nálunk az osztozás sem nagy gond, hiszen általában mindkettőnk kap 1-1 csokit, vagy az ő részét is én eszem meg, mert nem minden csokit ehet meg az allergiája miatt. (: Viszont természetesen van olyan, amikor egymás agyára megyünk. Ő engem úgy szokott idegesíteni (nem tudom, hogy direkt vagy nem, de nagyon belejött már :P), hogy megpróbál elénekelni egy dalt, egy eredetit meg sem közelítő hangon, a szöveget is átkölti, és még ráadásul valamit mozog is hozzá (egy ilyen például a "Átlépünk majd százezer akadályt" helyett "Átlépünk majd százezer papagájt"). Hát ezzel kiszalaszt a világból. Na, de a lényeg, hogy én nagyon szeretem őt, és ez így is marad! :))

Ő fiú, én lány.

Már mi sem vagyunk az említett korosztályban a testvéreimmel, de amikor a legnagyobb bátyám volt 20, a másik 17 én akkor voltam 15.

Általában amikor hazaértünk az iskolából nintendóztunk, utána igyekeztünk tanulni valamit. Én mindig mentem a matek példákkal a bátyáimhoz, a nagyobbik néha hozzám vágta a könyvet, hogy de hülye vagy, ezt nem tudni (:D), de legtöbbször segített.

Ha jó idő volt tollasoztunk kint a kertben, vagy elmentünk a közeli erdőbe kirándulni.

Egyébként mindig meg tudtunk beszélni mindent, ha szükség volt rá, akkor falaztunk is egymásnak.

2nővérem van, én 19éves vagyok, a fiatalabbik nővérem 21, az idősebbik 23. Amikor még a legidősebb nővérem is velünk lakott állandóan ment a civakodás,és a fiatalabbikkal mindig összefogtunk,4éve elköltözött azóta a fiatalabbikkal civakodunk mindig, és imádjuk mindketten a nővérünket aki elköltözött, de bajban mindig összefogtunk,és a viták mellett mindannyian szeretjük egymást.

"Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!"

-Lisa Jewell-