fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » A húgom 9évvel fiatalabb,...

A húgom 9évvel fiatalabb, külön szálon futott az életünk, nem voltunk jó testvérek. Volt próbálkozás, de max. Viselkedős kapcsolatig tudtunk eljutni. Meg kell bocsájtanom, ha saját problémái miatt, idegességében elzavart?

Figyelt kérdés
Jó szándékkal mentem, ajándékot vittem, de neki nem tetszik úgy komplett, általában a stílusom, amit rengetegszer írásban a fejemhez vágott, múltbéli sérelmeit...fölösleges taglalnom, mert oda-vissza vannak sérelmek, mindenki a saját verzióját érzi igaznak. Most, hogy neki lettek családi problémái, amiben én már sok-sok éve egyedül élek, szóval, a gondjai miatt, üvöltözve elküldött a pi...a, azt kiabálta a semmiért, takarodj innen!Bocsánatot nem kért tőlem, más módon kezdeményezett volna, de én már nem tudok nyitni. Testvérek...nálunk ennek semmi köze a szeretethez. Ha van, aki hasonló viszonyban van a testvérével, reagáljon arra, amit írtam. Köszi

#sérelem
2014. máj. 15. 20:30
 1/8 anonim ***** válasza:

szóval te is máshol nőtél fel meg öt is, mi 3 an voltunk testvérek most már csak 2-en vagyunk szüleinknél akik nem épp egy minta szülők...... de ez más téma. szóval mind 3-an más-más szemiségek vagyunk bátyám visszahúzódóbb nálam, másik bátyá bárkivel kijön és jó neki... én meg nehezen ismerkedem barátkozok, ezért gyakran belém kötnek... stb


anno volt gyerekori konfliktus magam és legidosebb bátyámmal de ez mára elmúlt, nem is értem hogy lehetem ilyen genya vele kiskoromban.....



szóval hagy a fenébe ne foglalkozz vele majd ha akkar valamit akkor átmegy hozzád és bocsánatot kér....

2014. máj. 15. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Nem feltétlenül kell jóban lennetek, csak azért mert testvérek vagytok. Mi sosem voltunk jó tesók a bátyámmal, pedig csak 2 év van köztünk. Tűz és víz vagyunk, nem találjuk a közös témát. Ez valamelyest változott, amikor mindketten kirepültünk, azért még is csak testvérek vagyunk, olykor spontán beszélgetésbe kezdtünk. Az élet mélységeiről nem, mert olyan mélyen nem tudunk elbeszélgetni, de általános dolgokban elbeszélgetünk, érdeklődünk egymás felől.

Sosem vettem támadásnak azt, ha ő érdeklődött olyan időpontba, amikor legszívesebben mindenkit elküldtem volna a búbánatba és sosem beszéltünk úgy egymással, mint akit a hátsónkból rángattunk elő. Rokonok vagyunk, testvérek. Szeretjük és tiszteljük egymást akkor is, ha sosem leszünk legjobb barátok, sosem fogjuk olyan méyen megérteni egymást.

Ahhoz hogy így elmérgesedjen a kapcsolatotok, ketten kellettetek. Vagy üljetek le megbeszélni, vagy innentől kezdve ne keressétek egymást. Amit csináltok, annak semmi értelme.

2014. máj. 15. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim válasza:
Korban most mennyi idősek vagytok pontosan?
2014. máj. 15. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
Nem mindegy hogy mikor történt az ominózus eset,mármint ha ő pont dühös volt valamiért akkor ne szívd mellre annyira.DE most te várd meg míg ő közeledik feléd,ha még érez valamit irántad akkor úgyis furdalni fogja a lelkiismerete,ha nem akkor kár erőltetni a dolgokat.Mondjuk én azt mondom hogy olyan rövid az élet ahhoz hogy gyűlölködéssel töltsük.A testvér az pedig testvér,mondom ezt úgy hogy sajnos mi is eltávolodtunk egymással a bátyámmal.De egy fiú-lány testvér kapcsolata sokkal ritkábban szoros mint mondjuk az azonos neműeké.Ha jól veszem ki a szavaidból akkor te a nővére vagy.Szóval nagyon sok közös témátok lehet,gyerekek,család stb.
2014. máj. 15. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
Szerintem kérdező te mindent megpróbáltál... Felesleges újra próbálkoznod. Ennek a kapcsolatnak már lőttek.Neked is jobb, ha nem tartod vele a kapcsolatot.
2014. máj. 15. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm a gyors válaszokat, mindegyikőtöknek.

Igen, a nővére vagyok, azonos neműek, felnőtt már gyerekeim vannak. Az is igaz, hogy minden kapcsolatban, legyen jó, legyen rossz, minimum 2 ember kell. Nem is mondtam, hogy hibátlan vagyok. A maga módján közeledett, csak nem úgy, ahogy szerintem kellett volna. És, rövid az élet. Én eddig is magam voltam, a bajban nem éreztem a segítségét. Sőt! Magyarázhatom, ahogy akarom, nagyon szomorú dolog ez, szégyellem is. Arra gondolok, hogy ronda dolog a testvérünkkel rosszban lenni. Ez nem gyűlölködés. Maximális eltávolodás, mély megbántottság. Majd lesz valami...az idő, a szituáció eldönti. Ráadásul, élnek a szüleim, nekik milyen érzés ez? Nagyon szar. Igazából kívülállók nem segíthetnek, csak mi magunk. Viszont érdekelt, hogy mások, mit írnak, hogy látják a dolgot, annak ellenére, hogy az életekbe nem lehet belelátni, mert ezt én írtam, a másik verzió nincs meg. Tehát, köszönöm a válaszokat

2014. máj. 15. 22:10
 7/8 anonim ***** válasza:

Meg vagy bántva,ami teljesen érthető.Ugyanakkor érezni rajtad azt is hogy milyen sokat jelentett volna neked ez a kapcsolat már régóta,ha működött volna.Minden társas kapcsolatban van egy olyan fél,aki kicsit többet tolerál,nálatok ez te vagy.Adj még időt neki,magatoknak,lehet hogy egyszer még meglesz az a bizonyos kötelék köztetek.De ne úgy éld a minden napjaid hogy ezt figyeled,hanem ha bejön akkor jó,ha nem akkor elengeded.Vannak gyerekeid,biztos őket is szereted,hobbid,munkád stb.

Amikor megbocsájtunk valakinek,nem csak neki teszünk jót,hanem megszüntetjük magunkban a vele kapcsolatos negatív érzéseket..

2014. máj. 15. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
Köszi a meglátásodat. Igen, a magam részéről úgy érzem, én voltam,aki emberibben kezelte a dolgokat. Csak, amikor a másik épp a fordítottját állítja, akkor elgondolkozom. Ha másról lenne szó, azt válaszolnám, hogy már az, helyes törekvés, hogy az illető agyal a problémán, tanácsot kér. Vannak gyerekeim, nem is egy. Ebben pedig az a csavar, hogy a lányommal jobban megtalálja a hangot, mint adott esetben én a lányommal. Persze, úgy könnyű, ha a másik nem felelősséget, hétköznapokat felvállaló anya, hanem ritkán látott nagynéni, akivel pár órát klasszul lehet lazulni. Mindegy, ebbe már nem mászok bele, mert hosszú lenne, nem is itt van a helye. Nálam a baj az, hogy amíg őszinte megbánást nem mutat a tesóm, addig képtelen vagyok nyitni. Egyértelmű, hogy halmozott dolgokról van szó, nem egyetlen durva beszólásról. Soha nem nyitott rám ajtót, se bajban, se csak úgy lazán. Mondván, neki happy dolgokra van szüksége, az orvos is azt mondta, mert kivan idegileg. Magyarul, én nem vagyok megfelelő társaság neki. Tény, írt egy üzenetet, hogy szép vagyok a profilképemen. Nem is értettem, sok-sok év távlatában, ez hogy jön ide??? A múltban konkrétan kicikizett, a fényképeim miatt, mert társkeresésben voltam, vagyok. Megalázott, hogy a mesterségesen mosolygok, stb. Sok sok apró, nem apró sértés. Aztán, amikor nála fordult rosszul a kocka, én meghallgattam, hívtam, jöjjön, dumáljunk, de nem neki happyre van szüksége. Majd jött az ominózus esemény, azóta 1-szer hívott volna, de nem vettem fel, illetve jött az erőltetett dicséret a fotóra. Túl sokat írtam, talán ez sem helyes, sőt biztosan nem...idegeneknek panaszkodni. Ő biztosan nem csinálja ezt. Név, arc nélkül, de mégis kiadom magamat, a dolgaimat, és akiről írok. Önmagammal sem értek egyet, de megtettem. A véleményeket ismét megköszönöm, egyébként úgyis az élet dönt, azon belül én. Tanács ide, tanács oda, ismerem magam. So so. Nem nyitok, amíg nem látja be, hogy szemét volt velem.
2014. máj. 16. 15:33

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Testvéri kapcsolat kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!