A nővérem meg anyám nagyon megbántott. Ti mit tennétek a helyemben?

Iskolábab lesz egy rendezvény amin lehet az énekkarral énekelni. Minden osztálynak odaadták a szöveget és akik jól éneklik azok felléphetnek az énekkarral. Egész éneken ezen izgultam, hogy had énekelhessek, végül a tanár nekem is mondta hogyha szeretnék énekelhetek. Ennek nagyon örültem, alig vártam, hogy otthon gyakorolhassak. Hazaértem, elújságoltam anyának. Ő így közölte, hogy mivel egybeesik egy szakkörrel amire járok (ilyen felzárkóztató egy tárgyból amiből nem vagyok jó), hogy inkább arra menjek(egy alkalmat hagytam volna ki, a próbát). Köpni nyelni nem tudtam....Még a tanár is azt mondta, hogy azt az egy alkalmat kihagyhatom... Eléggé elszomorított ez, de mindegy.... Végül elénekeltem volna a dalt, el is kezdtem, de nővéremből a felénél kitört a röhögés anyám meg pofákat vágott. Aztán odabökték, hogy milyen hamis vagyok... Később mikor látták, hogy sírok jött anyám, hogy jaj senki nem tud a családból énekelni, ne legyek szomorú. Ettől meg kéne nyugodnom?? Nem az a baj, mert legyenek őszinték ha hamis voltam, de hogy kiröhögött meg pofákat vágott azokkal inkább csak elvették a kedvem mindentől. Megpróbáltam újra egyedül elénekelni, de elkezdtem bőgni... Már nem is akarok menni... A nővérem meg anyám most úgy tesz mintha mi se történt volna... Ti mit tennétek a helyemben?