Meg akarom szakítani a kapcsolatomat a nővéremmel, jól teszem?
Felnőtt nő vagyok.
Egész gyermekkoromban a 4 évvel idősebb nővérem vert. Én nagyon sovány, gyenge voltam, ő erős. Édesanyám nem dolgozott, mindig otthon volt, soha nem védett meg.
Amikor sírtam, és mondtam a nővéremnek, hogy: "Hagyjál", anyukám engem szidott, azt mondta, ne nyafogjak, idegesíti a hangom.
Édesanyám a nővéremet mindig elhalmozta ajándékokkal, imádta, és soha nem büntette semmiért.
Velem éreztette, hogy alsóbbrendű, értéktelen vagyok.
Az indok: velem nehéz szülése volt, én tehetek róla, hogy szenvedett! Másodikként fiú gyermeket szeretett volna, és nem örült, amikor megszülettem. Ezt már 6 éves koromban elmondta.
Annak idején elhittem, hogy valóban értéktelen senki vagyok. Nagyon gátlásos, visszahúzódó, csendes lány voltam. A sok szorongástól, félelemtől, szívritmus zavarom és pajzsmirigy betegségem lett.
Sajnos, aki így él, a párválasztásban is hibát követ el. Házasságba menekültem, és olyan férjem volt, aki szintén megalázott. Az anyósom és apósom is lenéztek, pl. az ebédlő asztalnál beszélgettek, de ha én megszólaltam, levegőnek néztek, nem válaszoltak.
A nővérem felnőtt korunkban is szemétkedett, folyton igyekezett ellenem hangolni a szüleinket.
Végül elegem lett, valami történt a fejemben. Szerencsére.
Elváltam, önálló, talpraesett nő lettem. Mindez annak köszönhető, hogy rájöttem: nem én vagyok hülye, hanem mindenki körülöttem!
A nővéremmel most szakítottam meg a kapcsolatot, közöltem édesanyámmal, hogy nekem ilyen testvér nem kell, és hogy ő is hibás, mert a nővéremet soha nem nevelte.
Édesanyám most hisztizik, öngyilkossággal fenyeget, mindennel próbálkozik, még azzal is, hogy: "Mit szólnak a rokonok, ha megtudják, hogy ilyen vagy, nem akarsz barátkozni a saját testvéreddel!"
Azt válaszoltam neki, hogy nem baj, majd én elmondom a rokonoknak, hogy miért nem barátkozom a testvéremmel.
Szeretném megkérdezni, hogy volt-e valaki ilyen helyzetben? Ha igen, hogy tudta megoldani ezt a rossz viszonyt?
Elmondjam a rokonoknak, milyen a nővérem, meséljek el mindent róla?
válasza:Szerintem felesleges teregetni a szennyest, azzal semmivel sem lennél jobb a családod többi tagjánál.
Nagyon rossz köztetek a viszony gyerekkorotok óta, mindenkinek egyszerűbb így, pont. Bővebben senkinek semmi köze hozzá.
válasza:Én biztos, hogy felnőttként nem szakítanám meg az egyetlen testvéremmel a kapcsolatot gyerekkori sérelmek miatt.
Viszont a felnőttkoriakat megbeszélném vele és igyekeznék konszenzusra jutni.
Minket a húgommal az anyánk valamilyen ismeretlen okból konkrétan egymás ellen nevelt, mégis nagy-nagy beszélgetéseket követően a világ legjobb testvérei lettünk.
válasza:Nem traktálnám a rokonokat azzal, hogy milyen gyerekkorom volt. Biztosan nekik is meg vannak a saját gondjaik.
Ha testvéreddel megszakítod a kapcsolatot, akkor anyukáddal miért nem? Nem értem a logikádat. Végül is anyukád tehet az egészről. Ő nevelte ilyennek a testvéredet, ő nem szólt rá, ő nem védett meg, ő viselkedett veled úgy, ahogy egy normális anya nem tenné.
válasza: válasza:Én is sokat veszekedtem a testvéremmel mikor gyerekeke voltunk és most huszonévesen is van sok vitánk. Én nem bánom ha úgy alakul az életünk hogy nem tartjuk a kapcsolatot, sose voltunk jóba annyira.
Attól hogy rokon még nem kötelező szeretni. Pl anyám se beszél a bátyjával
válasza:azért elgondolkodtató, hogy téged mindenki bánt. Biztos, hogy semmi gond nincs veled?
Minden bajodért másokat hibáztatni nem érdemes.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az egész írásod olvasva, szerintem ez a lényege, és rájöttél:
---------
"Elváltam, önálló, talpraesett nő lettem. Mindez annak köszönhető, hogy rájöttem: nem én vagyok hülye, hanem mindenki körülöttem! "
-----------
A többi mellékhatása egy gyógyszernek.
Úgy tekintsd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!